A veszélyeztetett bűzvirágok (vagy ismertebb nevükön Rafflesia-félék) parazita növények, és ez jelenti a legnagyobb nehézséget a megmentésükben.
A bűzvirág Délkelet-Ázsia trópusi őserdeinek növénye, rendkívüli szépsége és különös életmódja miatt azonban elképesztően ritka. Egy új kutatás azt vizsgálta, miként lehet megoldani valahogyan a növény mesterséges szaporítását. A PNAS folyóirat foglalta össze az új törekvéseket e virágok megmentésére. Mintegy 40 fajuk nagyobbik része a kihalás szélén áll, a növényvilág pandájaként is szokták emlegetni őket.
A Rafflesia a virágzáson túl mindentől megszabadult: nincs gyökere, nincs szára, nincs levele – minden efféle feladatot kizárólagosan a Tetrastigma nevű gazdanövénye, egy szőlőféle futónövény biztosít. Ez azt is jelenti, hogy kizárólag a virágzás időszakában lehet tudni, hogy mely indában lakik a parazita bűzvirág. Az életszakaszainak jelentős része emiatt is rejtély.
Soha senki nem látott még csírázó Rafflesia-magot, annyit lehet tudni, hogy rágcsálók fogyasztják el a magvakat, majd ürülékükben „elültetik”, és lehet, hogy a hangyák is hozzájárulnak a terjesztéséhez. Azonban csak néhány Tetrastigma-faj alkalmas gazdanövénynek, s egyelőre nem világos, ezeket mi különbözteti meg a nem alkalmas fajoktól.
Rafflesia banaoana. Forrás: iNaturalist
A bűzvirág magja enzimei segítségével megbontja a gazdanövény hajtásának szövetét és behatol annak belsejébe. Ha kicsírázott, kizárólag a gazdanövény belsejében él, semmiféle külső jele nincs a parazita jelenlétének.
Csak akkor derül ki, amikor elkezdi a hónapok alatt akár káposzta nagyságúvá növekvő bimbóit hozni – az se világos azonban, mi alapján „dönti el” a Rafflesia, hogy mikor hajtson virágot. A bűzvirágnak külön vannak porzós és termős virágai, a termős virágban a legyek által végzett beporzást hónapokkal követően alakul ki a tehénlepényre emlékeztető, és a virághoz hasonlóan bűzös termés, amelynek belsejében találhatók a fűrészpor-szerű magok.
Ez a „káposztafej” a Rafflesia bimbója. Forrás: iNaturalist
Mindezek ellenére Indonéziában némi sikerrel már büszkélkedhetnek: a Bogor Botanikus Kertben 2004-ben oltással próbálkoztak, egy nemzeti parkban gyűjtött, garantáltan bűzvirággal parazitált indákat oltottak rá a botanikus kert korábban nem fertőzött indáira. 2010-ben koronázta siker a munkát, ekkor jelent meg az első bimbó. Azóta 17 virága volt, s ezek fejlődését a botanikusok részleteiben meg is tudták figyelni.
