Nem kérdés, a plasztikhoz való viszonyunkat sürgősen újra kell gondolnunk. Ezt tanúsítják a mikroműanyaggal szennyezett tengerek, tavak és óceánok, a megemészthetetlen plasztikdaraboktól pusztuló állatok, és a világ minden táján magasra tornyosuló szeméthegyek is.
Csakhogy a helyzet korántsem olyan egyszerű – világít rá Wéber Balázs a Piac és Profiton megjelent írásában. A plasztik ugyanis könnyű, olcsó, flexibilis és tartós, ami összességében minimalizálja a gyártási és szállítási költségeit. A fémből vagy üvegből készült csomagolóanyagok súlya ugyanakkor nagyobb, ezért előállításuk gyakran több üvegházhatású gáz kibocsátásával jár.
Éppen ezek az előnyök – és a járulékos hátrányok szem elől tévesztése – vezettek oda, hogy az emberiség az ötvenes évek óta 8,3 milliárd tonna plasztikot gyártson le.
2000 és 2015 között 17-ről 25 százalékra nőtt a műanyag aránya a csomagolásokban – ennek nagy részét mindössze egyszer használjuk, aztán hulladék lesz belőle.
Fotó: pixabay.com
Kiútkeresés
Iparági vezetők szerint a vevők egyre nagyobb nyomása irányváltásra ösztönözte a világ vezető élelmiszer-, üdítőital- és háztartásicikk-gyártóit, amelyek többé nem ignorálhatják őket.
Sokan azzal oldanák meg a problémát, hogy egyre nagyobb mértékben használnának újrahasznosítható műanyagot. Mások úgy vélik, hogy a műanyagot sok esetben ki lehetne váltani bevont vagy kartonpapírral.
Sokak szerint a vásárlás és a fogyasztás mikéntjének teljes átalakítására lenne szükség.
A Loop nevű startup például forradalmian új bevásárlási modellt kíván létrehozni, amelyben a csomagolás tartós, újrahasználható, értékes – sőt, adott esetben még szép is. Ennek a megoldáskeresésnek az első fecskéi a Magyarországon is egyre népszerűbb csomagolásmentes boltok is, amelyekben a vásárlók saját tárolóedényeiket tölthetik meg mindennapos élelmiszerekkel, tisztítószerekkel vagy éppen kozmetikumokkal.
