A hantmadarak talajlakó, fészküket a földre építő, gyepekkel tarkított, nyílt területeket kedvelő rovarevő madarak. Fára, vagy bokrokra csak ritkán szállnak. Jellegzetes farokmintázatuk (fehér alapon fekete ”T” alak) repüléskor már messziről felvillan, így könnyen észrevehetők. Nevüket élőhelyükről kapták, mindig valami kiálló hant, vakondtúrás, kő, tuskó tetején üldögélnek.
Míg Európában öt fajuk él, hazánkban egy faj, a hantmadár (Oenanthe oenanthe) fordul csak elő, a többi Dél-Európa lakója. A hantmadár rendkívül nagy elterjedési területtel rendelkezik, főként eurázsiaiban, de Észak-Amerikában és Északnyugat-Afrikában is fészkel.Hosszú távú vonuló, az egyetlen európai hantmadár faj, mely a telet Afrikában, az egyenlítőtől délre tölti. Érdekessége, hogy az Észak-Amerikában fészkelőknek az Atlanti-óceánt és egész Európát, míg a Szibériában költőknek egész Ázsiát át kell repülniük, hogy a rendkívül hosszú vonulási útjuk végén elérjék Afrika déli szavannáit. Ez a telelőterület-hűség ritka jelenség az eurázsiai madárvilágban.
Természetes élőhelyét kizárólag a nyílt terültek jelentik. Kedveli a rövidfüvű, legeltetett, köves élőhelyeket. Utak mentén, szántóföldeken, állattartó telepek környékén is rendszeresen megtalálható. Hazánkban elsősorban az Alföldön gyakori, a Dunántúlon szórványos, míg Tolna megyében a Dél-Mezőföld legeltetett homok gyepein ritka költőfaj.
Tavasszal a hímek a tojóknál előbb érkeznek vissza költőterületükre. Évente csak egyszer, április-májusban költenek. Fészkelő- és a telelő területén is territóriumot tart, melyhez nagyon ragaszkodik, és minden évben visszatér.Hevenyészett fészkét a fű közé, földre építi, melyet több éven keresztül is használhat, minden évben egy kicsit ráépítve. Őszi vonulása augusztus végére, szeptemberre esik.
Új Tolna megyei élőhelyére a nemzeti park igazgatóság természetvédelmi őrei az elmúlt években lettek figyelmesek a megyét átszelő, tíz éve épült M6-os gyorsforgalmi autópálya, dél-mezőföldi 50 km-es szakaszán. Az utat kísérő, mészkőzúzalékos szervizút mentén, amely hasonlít a száraz, köves kedvelt élőhelyéhez, több ponton megtelepedett. Fészkét az autópálya vadkerítése és a szervizút között húzódó keskeny, virágos (pipacs, szarkaláp, útszéli zsázsa) mezsgyébe építi. A megfigyelések azt mutatják, hogy évente az útszakaszt több, mint 20 pár hantmadár veszi birtokba, így ez a terület a faj legjelentősebb költő élőhelye lett a megyében.
Számos nyugat- és közép-európai országban csökken az állománya az élőhelyváltozás, a mezőgazdaság növekvő intenzitása és az urbanizáció miatt. Néhány országban, köztük hazánkban is, a juhtenyésztés visszaszorulása a hantmadár nagyon kedvelt, rövidfüves élőhelyeinek eltűnését okozta. Téli vonulási útvonalán az afrikai szavanna múltbeli aszályai szintén állománycsökkenést okoztak. Európában korábban rendszeresen, a mediterrán térség egyes részein és Észak-Afrikában még ma is nagy számban vadásszák. A hazai fészkelő állomány az elmúlt 15 év gyűrűzéseinek tükrében szintén mérsékelt csökkenést mutat. A hantmadár 1901 óta védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
Szöveg: Kováts László
A cikk borítóképét készítette: Polgár Tibor (Hantmadár)
Fotó: Nyemcsok Tamás
