Túzokszinkron: kiemelkedő eredmények a Körös-Maros Nemzeti Parkban

2024.01.26.

A január közepén lezajlott nemzetközi szinkronszámlálás során összesen 641 túzokot regisztráltak a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén. A számok azt mutatják, hogy az állomány stabil, sőt évről-évre növekszik.

A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül három tradicionális túzokélőhely van: a Dévaványai-Ecsegi puszták, a Kis-Sárrét és a Csanádi puszták. A legjelentősebb állomány hosszú évek óta a Dévaványai-Ecsegi pusztákon él, ahol most kiemelkedően jó eredmény született: 543 túzokot sikerült megszámolni, melyből 300 a kakas, 243 pedig a tojó. A Csanádi puszták térségében a számláláskor csupán 29 példány – 8 kakas és 21 tojó –, volt jelen. Szintén jól alakult a kis-sárréti, Vésztő környéki telelőállomány létszáma, ahol 68 tojót és 1 kakast regisztráltak a szakemberek. Mindemellett nagyon jelentős volt a Nagyszalonta környéki telelőállomány is, amely a korábbi időszakban mindig szolidabb létszámot produkált, most viszont több mint 70 példányt számoltak a partiumi kollégák.

Ezek a számok a téli állományra teljesen optimálisak, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a szomszédos, bihari tájegység környezetében lényegesen megnőtt a telelőlétszám, ami óhatatlanul felveti azt a lehetőséget, hogy esetleg a mi illetékességi terültünkről származó, a Füzesgyarmat térségéből hiányzó madarak lehetnek az ottani területeken fellelhetők. Feltételezhetően a nagyszalontai állományban is vannak Dévaványáról származó madarak, mivel a számlálás végzésekor egy Dévaványán színes gyűrűvel ellátott példány is szem elé került. Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy ebből a térségből származó egyedek is megjelentek Nagyszalonta térségében.

Fotó: Széll Antal István

Mindent összevetve tehát jónak mondhatjuk a Körös-Maros Nemzeti Park telelő túzokállományának létszámadatait, különösen annak tükrében, hogy a madarak a szokásos repce vetéseken kívül nagyon sok más kultúrát is használtak a telelésük során. Ezek a helyszínek nem voltak olyan egyértelműen behatárolhatók, mint az ismert, tradicionális helyeken található repceföldek. 2023 őszén ugyanis nagyon rosszak voltak a feltételek a repce keléséhez és fejlődéséhez, ezért térségi szinten nagyon kevés optimális fejlettségi állapotú repce maradt meg, ami nyilván más kultúrák igénybevételére is rákényszerítette a túzokokat.

Kevés helyen figyelhettünk meg nagy csoportosulásokat a túzokoknál, inkább a 30-50 példány körüli, közepes méretű csoportosulások előfordulása volt jellemző. Két élőhelyen azonban sikerült számba venni egy 98 példányos és egy 114 példányos csapatot is. Jellemzően ezekben az időszakokban még külön csapatokban, de egymás közelében telelnek a tojók és a kakasok, de most előfordultak vegyes ivarú csapatok is.