A hazai túzokállomány csaknem fele a Körös-Maros Nemzeti Parkban él, számuk meghaladja a hatszázat. A hideg évszak közeledtével az itt élő túzokok már csapatokba álltak.

A Dévaványai-Ecsegi pusztákon él a legtöbb túzok, itt a tavaszi számláláskor 513 példányt regisztráltunk. A napokban, Túrkeve határában több mint száz egyedből álló csapatot figyeltünk meg, s mozognak kisebb csoportok is a térségben. Az őszi időjárás egyelőre kedvez nekik, a táplálékbázis azonban nem ideális. A túzokok sikeres telelésének egyik legfőbb záloga, hogy legyen elegendő repce. Az őszi szárazság miatt azonban idén rosszul keltek a növények, így a túzokok most elsősorban lucernatáblákon, illetve tarlókon keresnek eleséget.

Fotó: Széll Antal István

A Kis-Sárréten két helyszínen (Vésztő-Mágor környékén, illetve Mezőgyán térségében) mintegy nyolcvan túzok él. A Mezőgyán környéki állomány általában a határ túloldalán, Nagyszalonta térségében tölti a telet. Az elmúlt hetekben néhány alkalommal megfigyeltünk két, egyenként 16 példányból álló csapatot az országhatár melletti lucernaföldeken. Az egyik csapatot tojók, a másikat kakasok alkották. Valószínűleg ennek az állománynak egy része jelenik meg időnként Sarkadkeresztúr határában is, ahol legutóbb 21 példányt számoltunk.

Fotó: Széll Antal István

A Kis-Sárrét másik tradicionális élőhelyén, Vésztő-Mágor térségében egyelőre nem láttunk telelésre készülő túzokcsapatot. Ez annak is betudható, hogy a térségben egyre kevesebb a táplálkozóterület. A gazdák egyre kevesebb repcét és lucernát vetnek, s ha vetettek is, az nem kelt ki.

A Csanádi pusztákon már szintén együtt mozognak a túzokok. A legnépesebb, 19 egyedből álló csapatot – melyben kakasok és tojók vegyesen voltak -, a Montág-pusztán láttuk több alkalommal. A csapatban van idei kelésű, fiatal kakas is. Legtöbbször a lucernatáblákon és az őszi kalászosokon kutatnak eleség után.