Habár a szezonnak vége, bemutatóhelyeink továbbra is várják a látogatókat, megváltozott nyitvatartással. Így van ez lillafüredi bemutatóhelyeink, a barlangok esetén is. Bár hétköznap már nem kell tömegre számítani, hétvégén – főleg ha szép idő van – előfordulhat, hogy a parkolóhelyek megtelnek, a látogatók pedig visszafordulásra, vagy még rosszabb esetben szabálytalan parkolásra kényszerülnek, ezzel akadályozva a forgalmat, és potenciálisan veszélynek kitéve gépjárművüket. Érthető, ha valaki a vírushelyzetben nem szeretne tömegközlekedéssel utazni, ezért, ha szép az idő és jó erőben vagy, egy alternatívát tudunk ajánlani: Túrázz gyalog Lillafüredre!
Lillafüred és környéke tárháza a Bükk csodáinak, maga az üdülőtelep is nagyon sok érdekességet tartogat a látogató számára. A vízesések, a függőkert, a Hámori-tó és persze a Szent István- és Anna-barlangjaink már önmagukban igen változatos programot kínálnak, de azért azt be kell látni, hogy ha a Bükk valódi arcát szeretnénk látni, akkor érdemes Lillafüredre úgy tekinteni, mint túránk kiindulópontjára, vagy éppen úti céljára.
Ahogy a bevezetésben már említettem, egyébként is elég nehézkes forgalmasabb napokon parkolóhelyet találni, ezért ha időnk és energiánk engedi, érdemes valamelyik turistaúton elindulnunk, melyeken a Bükk csodáit testközelből is megismerhetjük.
Bár az ősz idén elég későn érkezett, rohamosan siet is tovább, hogy átadja a helyet a télnek. A fák lombozata gyorsan kiszínesedett, leveleiket pedig már el is kezdték hullatni. Viszont van még néhány napunk, hogy a vadregényes hegyormokat őszi színpompában lássuk. Teljes valójában ez a látvány nem a völgy mélyéről, hanem sokkal inkább a Bükk megannyi kilátóhelyéről mutatkozik meg. Az alábbiakban néhány olyan útvonalat ajánlok, melyeken keresztül Lillafüredre juthatunk és közben is rengeteg élménnyel gazdagodunk.
Szeleta-kultúra és sziklaszirtek a Szinva tanösvényen
A honlapon már többször megjelent a Szinva tanösvény, mely a Majális parkból, az 1-es busz végállomásáról indul és éppen Lillafüreden ér véget. Szerencsére ha autóval jövünk, akkor sincs gond, hiszen parkolót is találunk. Ez az egyik legrövidebb és legváltozatosabb útvonal, körülbelül öt kilométer hosszú, és kényelmes tempóban két – három óra alatt teljesíthető.
Rögtön az elején nagyon hangulatos égerligetben haladunk a Szinva-patak partján. A patak által kivájt mély, vadregényes szurdokok felett vezet a fehér négyzet alapon átlós kék vonallal jelzett ösvény. Az Alsóhámor előtti völgyszorost koronázó, tragikus történetű Molnár-sziklára pillanatok alatt feljutunk, persze egy meredekebb, szuszogtató kaptatót leküzdve. Az öngyilkosságba menekülő szerelmesek tragédiájáról megemlékező kereszt figyelmeztet, hogy bár „mindössze” ötven méterrel járunk a völgytalp felett, az esés végzetes lehet, így bár a kilátást közvetlenül a kereszt mellől csodálhatjuk meg a teljes szépségében, óvatosan közlekedjünk a csúszós dolomitszirten, főleg párás, esős időben!
Ahogy a bozótos közé vájt ösvényen továbbvezet utunk, a Bedő Albert-hegy csodálatos panorámáját élvezhetjük, a legmagasabb pontokról Miskolc házai és a Molnár-szikla leszakadásai is látszanak. Közvetlenül alattunk, a mély völgyben, Alsóhámor füstös utcácskái kanyarognak. A Dolka-gerincről letérve a Kis-Fennsík egy kis nyúlványára érkezünk, a töbrökkel pettyezett Szeleta-fennsíkra, ahol a Szeleta-zsomboly időszakosan aktív víznyelőbarlangjának bejáratát is megtekinthetjük.
Bedő Albert-hegy
Kétségtelen, hogy túránk legszebb és egyik legnagyobb hírnévvel bíró állomása a Szeleta-tető, mely nem csak természeti, de ősrégészeti, és bizony, nem elhanyagolható módon esztétikai értékével is a Bükk ezen részének méltán népszerű helye. A sziklába vájt lépcsősoron a Szeleta-barlang tágas csarnokának bejáratához érkezhetünk, ahonnan értékes ősleletek kerültek elő. Az ősrégészet és a barlangfeltárás munkájának nehézségeit kiválóan szemlélteti a magasan a barlang falán berajzolt fekete vízszintes vonal, mely a XX. század első felétől zajló feltárások előtti kitöltést jelzi. A kétágú, a környékhez képest egészen monumentális látványt nyújtó barlang tágas termét néhány perc alatt körbesétálhatjuk, vigyázva a nedvességtől csúszós felületeken.
Szeleta-barlang
Visszatérve az ösvényre, a tetőn kialakított pavilontól pedig a Szinva- és Garadna-völgyek találkozásánál fekvő Lillafüred és a környező meredek bércek panorámájában gyönyörködhetünk. Középen a Palotaszálló hatalmas épülete szolgál kiváló fotótémaként, körülölelve a megannyi színben pompázó erdővel borított fennsíkok ormaival. Szabad szemmel látható a Lillafüredi-vízesés és a Hámori-tó is.
Kilátás a Palotaszállóra
Egy rövid, de meredek ösvényen leereszkedve körülbelül fél óra alatt Lillafüred kapujában, az Anna-barlang bejárata mellett találjuk magunkat. Ha a téli időszakban (november 2. – március 31.) meglátogatnád a barlangot, érdemes úgy időzíteni az érkezést, hogy 12 óra előtt már ott legyél, ugyanis naponta egyetlen túrát indítunk, azt pedig délben!
Völgyséta forrásokkal, szurdokkal és barlangokkal
A másik nagyon különleges lehetőség a Keleti-Bükk egyik legszebb völgyének végigjárása, ahová szintén a Majális parkból juthatunk el a legkönnyebben. Ez pedig a Forrás-völgy, melyre a Csanyik-völgyből kanyarodhatunk rá, legkönnyebben a kisvasút ritkán használt, mahócai szárnyvonalának sínjein elindulva. A völgyben a fehér alapon piros kereszt jelzésű turistaút vezet végig.
Elhaladva a nem túl esztétikus látványt nyújtó üzem mellett, rövidesen igazi erdőben találjuk magunkat, ahol elsőként a Király-kút pihenőhelye szolgál kiváló megállóként. A karsztforrás szinte mindig szolgáltat valamennyi vizet, így itt kristálytiszta karsztvízzel tölthetjük meg kulacsainkat. Nevét a forrás onnan kapta, hogy a környék erdeiben I. Lajos és Mátyás király is gyakran vadászott. Nem ritka a völgyben – még ilyenkor novemberben sem – a foltos szalamandrával való találkozás. Ilyenkor vonulnak védett kétéltűink téli rejtekhelyeikre a meredek hegyoldalakon, hogy majd jövő tavasszal térjenek vissza a vízfolyás közelébe. A színes avarban vigyázzunk, rájuk ne lépjünk!
A Király-kút után a medernyelős völgy vízfolyása (részben a mesterséges vízkivétel miatt) időszakos, így csak csapadékos időszakban csörgedezik a meder kövein a patak. A Forrás-völgy itt meredek sziklafalak, karsztos hegyoldalak közé szorított szurdokká szűkül. Bal oldalt egy hajdani forrásbarlang romjai (Király-kúti-sziklaüreg) láthatók, nem sokkal később jobbra váratlanul, szinte szabályos háromszög alakú, tátongó barlangszáj nyílik, a Kecske-lyuk bejárata. Előtte kis meder jelzi, hogy időszakosan aktív karsztforrásról van szó, mely csapadékos időszakban még napjainkban is onthatja magából a vizet. Habár a barlang nincs lezárva és bejárati szakaszai különösebb nehézségek nélkül bejárhatók, nagyon fontos denevér-telelőhelyről van szó, így érdemes látogatásunkat a márciustól októberig terjedő időszakra korlátozni, hogy ne zavarjuk a leginkább kis- és nagypatkósorrú denevérekből álló kolóniát.
Kecske-lyuk bejárata
Kecske-lyuk barlang
Sajnos a múltban a barlangban több ízben történtek rongálások és tűzgyújtások, ne kövessük ezt a példát! Az erdőt és a benne található képződményeket mindenki szeretné a lehető legtermészetesebb módon élvezni, a barlang falára való festés, a szemetelés, a felelőtlen tűzgyújtás, vagy akár a fák, vagy erdei pihenőbútorok, táblák rongálása mind olyan viselkedésformák, melyeket minden jó érzésű erdőjáró elítél.
A völgy ezután valamelyest kitágul – a balról becsatlakozó mellékvölgyben a kalandvágyóbbak kitérőt tehetnek a Büdös-pesthez, mely egy nagyon meredek és nagyon csúszós ösvényen elérhető barlang. Itt túránkat kombinálhatjuk az előzővel, ha a völgyben végigvezető piros négyzet turistaúton felmegyünk, a Dolka-nyeregbe juthatunk, ahol a Szinva tanösvényhez csatlakozva a Szeleta-tetőn keresztül Lillafüredre juthatunk. Ha egy hosszabb völgytúrára vágyunk, követhetjük a Forrás-völgyet egészen a Felső-forrásig, kis kitérőt téve a Flóra forrás szép foglalásához. A völgy végén a jutalmunk egy hangulatos kis szurdok lesz, melynek végén nagyobb esőzések után látványos, lépcsőzetes mésztufavízesés zúg lefelé. Sajnos ez az év nagy részében száraz. A vízesés feletti, minden irányból meredek falakkal határolt, vizenyős aljú völgykatlan egy egykori víznyelőbarlang maradványa, ahol igen természetközeli, holtfával borított erdőben járhatunk.
A patak utolsó forrásának számító Felső-forrás felett nagyon meredek hegyoldalon juthatunk fel a Kis-fennsíkra, ahol számtalan karsztformában gyönyörködhetünk (kis kitérővel például a Dante Poklának is nevezett Udvarkő-szakadéktöbörhöz juthatunk). A zöld jelzésen továbbhaladva, átkelve a Lencsés-nyergen, majd a Lencsés-forrás völgyecskéjén leereszkedve, a Garadna-völgyben felduzzasztott Hámori-tó partján végigvezető hangulatos sétányon érkezünk el Lillafüredre. Az ösvény mellett a kisvasút hídja alatt kis erecske zuhog lefelé, egészen a tóba, ez az Eszperantó-forrás vize. Ez az útvonal már hosszabb, körülbelül 10 kilométer és 3-4 órát vesz igénybe.
A túloldal kilátópontjai: Gulicska és Fehér-kő
A Szinva túlpartján emelkedő hegyek is nagyon tartalmas túralehetőséget nyújtanak. Szintén a Majális parkból a zöld jelzésű turistautat végigkövetve két nagyon szép kilátópontot érinthetünk. A három útvonal közül ez a legnehezebb, ami a terepet és a szintemelkedést illeti, a hossza körülbelül 8 kilométer, legalább 3-4 órát mindenképp érdemes rászánni. A zöld jelzésű ösvény áthalad a kisvasút sínjein: először a mahócai szárnyvonalon, majd a Garadna felé vezető vonalon is. Ez utóbbinál figyeljünk oda, mert ezen rendszeres a közlekedés. Körülbelül 300 méteres szintemelkedés és sűrű erdőkön való áthaladás után jutunk fel a Gulicska szirtjére, mely 524 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. Innen belátjuk az alattunk húzódó Mély-völgyet, a Garadna-völgyet és a felette fehérlő Magos-kő szikláját, de a Bükkön túli dombok és hegyek is nagyon szép látványt nyújtanak, tiszta időben a kilátást a Magas-Tátra csipkés hegyormai koronázzák.
Egy vadregényes, ördögszántásos ösvényen áthaladva egy fennsíkra érkezünk, ahol töbröket, réteket kerülgetünk kényelmesen járható kövesúton. Fehérkőlápán megkezdjük az ereszkedést Lillafüred felé, de előtte semmiképp ne hagyjuk ki a Fehér-kő kitérőjét a zöld háromszög jelzésen, mert a függőleges, élére állt, rétegzett hófehér sziklafal tetejéről a Szinva-völgy felső részének és az azt körülölelő hegyeknek, például a szemben emelkedő sziklás Szent István-tetőnek a panorámája tárul elénk.
Fehérkő-i kilátás
Oszlopcsarnok-szerű bükkösben, cikcakkos szerpentinen jutunk végül le Lillafüredre, ahol a hangulatos Mária sétányon, alagúton átbújva érkezünk meg a nagy parkolóba, közvetlenül a Szent István-barlanggal szembe. A Szent István-barlang látogatására minden nap több lehetőség is nyílik, 9 órától 14 óráig indulnak a tárlatvezetések, minden egész órában.
Szent István-barlang
A környék felfedezése több napra elegendő programot tartogat az aktív természetjáró számára. Aki teheti, próbálja ezt maximálisan kihasználni, hiszen az erdei levegő egészséges, a környezet megnyugtató, és jó eséllyel nem sok helyen találkozunk tömegekkel. Arról nem is beszélve, hogy hazánk csodálatos tájai így, gyalogosan fedezhetők fel a legbensőségesebb módon, így ismerhetünk meg igazán egy-egy régiót.
A szerző írásai elérhetőek az alábbi linken, illetve érdemes követni Facebook oldalát is, ahol további érdekességek olvashatóak.
