Már február elején megjelentek Igazgatóságunk működési területén a természet ébredésének első hírnökei.
Az idei évben a botanikai értékleltárunk frissítését „természetesen” a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) termőhelyeinek terepi felmérésével kezdtük.
Kikeleti hóvirág
A hóvirág-felmérésekkel egy időben orchideafajok előfordulásait is kerestük. Kétségtelen, hogy a természetes környezetben előforduló orchideafajok is virágzáskor mutatják csak meg a leglátványosabb formájukat, az egyedszámuk becslésére és az elterjedésük pontosítására azonban jó lehetőséget nyújt, hogy bizonyos fajok –elsősorban a Földközi-tenger vidékéről származók– fotoszintézise a téli időszakban a legintenzívebb, tehát télizöldek. A télizöld növények különösen a mediterrán térségben jellemzőek, mivel ott az éves csapadékmennyiség jelentős része a téli időszakban esik, a nyár pedig jellemzően meleg és csapadékban szegény, ezért a növényfajok nagy része ilyenkor tölti az éves nyugalmi periódusát. Mivel a növényfajaink jelentős hányada ez idő alatt a téli nyugalmi időszakát tölti, az orchideák tőleveleinek észlelhetősége ekkor jelentősen megnő. Ezt kihasználva pontosítottuk többek között egy fokozottan védett, közösségi jelentőségű faj, az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) elterjedési térképét, amelynek egy –az adatbázisunkra nézve– új előfordulását is rögzítettük a nyugat-zalai tájegységben, így e faj tekintetében a nemrégen létrejött négy tájegységünk közül háromban már rendelkezünk konkrét előfordulási adatokkal.
Sallangvirág tőlevelek a téli időszakban
Az adriai sallangvirág megőrzésében Igazgatóságunknak különösen nagy szerepe van, hiszen a magyarországi állomány 90 %-a működési területünkön él. Az idei évben minden ismert előfordulásban megszámoltuk a tőleveleket azért, hogy az állomány nagyságáról és dinamikájáról pontos képet kapjuk, hiszen a virágzó egyedek számából nem következtethetünk az állomány egészének nagyságára. A virágzás erősen évjáratfüggő; általánosságban az egyedek 5–15 %-a virágzik. Az állományok egy része mondhatni közismert; a ritka fajokat vadászó természetfotósok egy-egy jobb fotó kedvéért –akaratukon kívül is– el tudnak pusztítani virágzó példányokat, melyekhez szabályos, kitaposott ösvények vezetnek. A fenti virágzási arány miatt előfordul, hogy egy-egy kis állományban csak egy tő virágzik, és amennyiben az nem jut el a száraz magérés fázisáig, az rendkívül negatív hatású az állomány egészére nézve.
2019-ben a herendi állomány egyetlen virágzó példánya, amely a természetfotósok túlzott érdeklődésének áldozata lett
A közelmúltban a kakasmandikó (Erythronium dens-canis) állományok felmérését végeztük el.
Európai kakasmandikó
Jelenleg pedig Zala emblematikus fajának és címernövényének, a láp- és mocsárrétek, valamint ártéri ligeterdők jellegzetességének, a mocsári kockásliliomnak (Fritillaria meleagris) végezzük az állományvizsgálatát.
Kockásliliom és tavaszi tőzike (Leucojum vernum) egy keményfás ártéri ligeterdőben
Szöveg és fotók: Fülöp Bence – Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság
A cikk borítóképét készítette: Daróczi Csaba (Óarany impresszió)
