Sikeres együttműködés eredményei a dél-borsodi gazdákkal

A mezőcsáti Móka mocsárhoz közel, a bejelentett kaszálás ellenőrzése során, a Bükki Nemzeti Park kollégái hamvas rétihéja költésre utaló jeleket kerestek, de helyette gulipán családot találtak.

A nyár legforróbb napjaiban sem tétlenkedtek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dél-Borsodi Tájegységének természetvédelmi őrei. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Bükki Helyi Csoportjának tagjaival, valamint lelkes önkéntesek segítségével nagy területet sikerült bejárniuk a Borsodi-Mezőségben és felmérni az ott lévő természetes gyepterületeket, valamint az azokon költő madárfajokat.

Az egyik területen már folyt a kaszálás, amikor kollégáink a még le nem kaszált sávból egy felnőtt gulipánt, majd később egy fiókát pillantottak meg kisétálni. Seres Nándor természetvédelmi őr azonnal jelezte a gazdának a védett faj jelenlétét. Közös megegyezés alapján átmenetileg leállították az adott táblán a kaszálást és meghagyták a még lábon álló gyepsávot. A tojó így lehetőséget kapott, hogy biztonságos helyre vezethesse a fiókáit. A gulipán (Recurvirostra avosetta) az alföldi vizes élőhelyek, vízpartok, időszakos vízállások – szikes tavak vagy lecsapolt halastavak – elegáns, de ritka fészkelője. A csapadékviszonyok nagyban befolyásolják a költőállományok nagyságát. Vonuló madár, amely afrikai útjáról viszonylag hamar – már márciusban – megérkezik és sokszor egészen novemberig kitart. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 ezer forint.

A gulipán (Recurvirostra avosetta) költési ideje hazánkban áprilisban kezdődik. A többnyire 4, ritkán 3 tojáson a szülők felváltva kotlanak. A fiókák 23-25 nap alatt kelnek ki. Csőrük már ekkor gyengén hajlott, a sarokízület feltűnően vaskos. (Fotó: Seres Nándor)

Más területen azonban a hamvas rétihéja költő párok megfigyelése, az MME Hamvasrétihéja-védelmi Munkacsoport fészek felderítési akciója keretében sikeres volt. Az MME munkatársai, valamint, a Természetvédelmi Őrszolgálat tagjai Igazgatóságunk területén évek óta figyelik a hamvas rétihéják (Circus pygargus) fészkelését. Nemcsak a fokozottan védett madárfaj állománynagyságának vizsgálata érdekében, hanem alkalmankénti veszélyes fészkelőhely választása miatt is. Ennek köszönhetően a tiszadorogmai Csetreng dűlő mellett lévő belvízfoltos gyepen két fészkelést is észleltek. Így később a gazdálkodó értesítését követően már „csak” a fészek pontos helyét kellett meghatározni. A bejelentett kaszálás közeledtével a természetvédelmi őrök megvizsgálták a fészkelés állapotát. A költések közül az egyik ismeretlen okból meghiúsult. A másik pár viszont sikeresen kikeltett 3 fiókát, amik a gazdák együttműködésének köszönhetően ki is repültek.

Mivel tipikus élőhelyei egyébként is értékes, megritkult növénytársulásoknak adnak otthont, a látványos madár védelmével más ritka állat- és növényfajok védelmét is segíthetjük. Magyarországon május és szeptember között lehet megfigyelni, a telet Afrikában tölti. (Fotó: Seres Nándor)

A gyepet hasznosítókkal történt egyeztetés után nem volt szükség védőzóna kijelölésére, mert a gazdák felajánlották a kaszálás megkezdésének átütemezését későbbi időpontra. A gyep egy távolabbi pontján legeltető gulyás pedig a tájékoztatás után fokozottan figyelt az állatok mozgására a fészkelés helyének környékén. A fiókák közül egyet kollégáink meg is tudtak gyűrűzni kirepülés előtt. A fióka színes gyűrűt kapott, a későbbi könnyebb beazonítás érdekében.

A felmérések során persze számos nem költő hamvas rétihéjával is lehetett találkozni a területen. Volt, hogy akár 3- 4 madár is vadászgatott a felmért gyepeken. Egy alkalommal egy immatur tojót is sikerült megfigyelni, ami azért számított különlegességnek, mert külföldi színes gyűrűt viselt. A madárról később kiderült, hogy 2020-ban Németországban gyűrűzték. Az MME Hamvas rétihéja-védelmi munkacsoportjának szakemberei szerint, ez a megfigyelés is, valamint egy cseh jeladós madár adatai is azt valószínűsítik, hogy a környező országokban idén nem voltak olyan jók a körülmények a költéshez. Ennek következtében több példány is nálunk vendégeskedik. Június végétől tehát már korántsem lehetett biztos, hogy az éppen megfigyelt madár hazai állomány egyede.

Németországban gyűrűzött immatur tojó. A hamvas rétihéják nagyon kecsesen repülnek, szinte a csérekhez hasonlóan csaponganak. (Fotó: Seres Nándor)

A hamvas rétihéja fiókák 29-30 nap alatt kelnek ki, további 4-5 hétig a fészekben maradnak, ahol a tojó eteti őket a hím által fogott zsákmánnyal. (Fotó: Seres Nándor)

A hamvas rétihéja Magyarországon fokozottan védett ragadozó madár. Hazai állománya nem túl nagy, évről évre kis mértékben ingadozik. Eredetileg a nedves rétek és nyílt mocsaras területek madara volt, manapság azonban nagyrészt az ezek helyén kialakított mezőgazdasági területeken fészkel. Mivel az idők folyamán a természetes élőhelyeik egyre inkább összeszűkültek, eltűntek, így egyre több pár kísérli meg a költést különböző mezőgazdasági kultúrákban (főként őszi búzában, őszi árpában), ahol a fészekaljak sokszor megsemmisülnek a betakarítási munkák következtében. A kalászos kultúrákban fészkelő madarak számára nagy veszélyt jelent az aratás, mivel a még röpképtelen fiókák sokszor áldozatául esnek a kombájnoknak. Fontos természetvédelmi feladat ezért a fészkek felkutatása a tavaszi időszakban, ami legegyszerűbben a nászrepülő madarak, később a táplálékkal berepülő tojó megfigyelésével lehetséges. A sikeres kirepülés érdekében védőzóna meghagyásával biztosítható a fiókák háborítatlan fejlődése. Fémhálóval a kaszálókon épült fészkeket is meg lehet védeni, bár gyakoribb megoldás a fészek körüli nagyobb terület kaszálatlanul hagyása. Ez esetben azonban a ragadozóktól nem védettek a fiókák. A felmérés eredményei alapján, idén Dél- Borsodban nem volt fészkelés szántóban. A tavalyi évben viszont, éppen egy mezőgazdasági táblában lévő fészekből repült ki 4 fióka. A kirepülés sikerét akkor is a gazdálkodóval történő jó együttműködés és a fészkek pontos lehatárolása hozta meg.

A kaszált gyepek megfigyelései során számos egyéb ragadozó madárral is lehetett találkozni. Ilyenek voltak például a kígyászölyvek (Circaetus gallicus). Bár a dél-borsodi területeken nem költenek, nyáron számos kóborló, fiatal példány pihen meg itt. Idén egy 2019-ben a Dél-Bükkben, valamint egy 2017-ben Szentendre mellett gyűrűzött madarat sikerült megfigyelni.

Gyűrűs fiatal kígyászölyv. Hazánkban fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft. (Fotó: Seres Nándor)

A kígyászölyv hazánkban ritka ragadozó madár. Méretében akkora, mint egy sas, feje a baglyokéra hasonlít. Fészkét magas fák tetejére rakja, s csupán egyetlen fiókát nevel. Főként kígyókat, siklókat, gyíkokat, békákat, időnként pedig kisebb emlősöket és madarakat zsákmányol. (Fotó: Seres Nándor)

A természeti rendszerek jó állapotának megőrzése nem csak természetvédelmi szakmai kérdés, hanem valamennyi ágazat stratégiai ügye. A nemzeti park igazgatóságok munkatársai állandó terepi jelenlétükkel, szakmai iránymutatásukkal évtizedek óta folyamatosan segítik a gazdálkodókat, hogy megismerjék, milyen természetvédelmi indíttatás van az egyes előírások mögött. Az agrárterületek természeti sokszínűségének megőrzése, és az ehhez szükséges fenntartható mezőgazdálkodási gyakorlatok elterjesztése a természetvédelem és az agrárium szereplőinek együttműködését igényli, aminek szerencsére – mint az fentebb is olvasható volt – egyre több jó példája van.

A LIFE IP GRASSLAND-HU projekt célja a füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése. A LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg. További infó: http://www.grasslandlifeip.hu

Írta: Gál Renáta – projekt koordinátor, Seres Mihály Nándor – természetvédelmi területfelügyelő

A cikk borítóképét készítette: Szabó Gábor (Szőrös gulipán)