Az egyik leggyakoribb városi madarunk, a fekete rigó fiókái ebben az időszakban hagyják el fészküket. A tojások száma 3 és 5 között szokott lenni, de néha hat tojásos fészekalj is előfordul. A kotlás az utolsó tojás lerakása után kezdődik, és 14 napig tart.

A kikelő fiókákat főként a hím eteti, így a tojó eközben elkezdheti az új fészekalj tojásainak lerakását, ugyanis egy évben akár három költés is jellemző  a fajra. A fiókák még teljes röpképességük kialakulása előtt, 12-13 naposan elhagyják a fészket, és bízva remek rejtőszínükben, a környező fák ágain, bokrok alatt várják a szülőktől a eleséget. Ezt a segítséget még két-három hétig kapják meg, és közben megtanulnak biztonsággal repülni, és önállóan táplálékot szerezni.

Ezért is fontos, hogy amennyiben ilyen, még rövid farkú, pihetollaktól bozontos fejű, tövénél sárgás-fehéres csőrkávájú kis rigóra bukkanunk, aki esetlen, rövid felrepülésekkel próbál előlünk menekülni, semmiképpen se próbáljunk úgy segíteni rajta, hogy megpróbáljuk elkapni. Hagyni kell, hogy újra elbújhasson, és rövid, éles hívóhangjával jelezhesse a szülőknek, hogy merre található. Nem véletlen ugyanis, hogy a faj ezt a módszert alkalmazza, mivel míg a fészket felfedező ragadozó nagy valószínűséggel az egész fészekaljat elpusztítja, addig az sokkal ritkább, hogy a szétszéledő, rejtőzködő fiókák mindegyike áldozatul essen valamilyen támadásnak.

Szöveg és fotó: Nagy Gábor

A cikk borítóképét készítette: Németh Máté (Feketerigó tojó)