Az állatot évtizedekkel ezelőtt gyűjtötték be az antarktiszi vizeken, azóta a Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeum gyűjteményében várta a vizsgálatot.
A különféle expedíciók során gyűjtött mintákat az esetek elsöprő többségében nem azonnal vizsgálják végig, hanem gondosan megőrizve őket múzeumok raktáraiba kerülnek. Itt aztán a szakemberek bármikor hozzáférhetnek egy-egy kőzethez, fosszíliához, növényhez vagy állathoz. Az ilyen utólagos vizsgálatok igen gyakran eredményeznek korábban ismeretlen fajokat, egyáltalán nem ritkaság, hogy múzeumi gyűjteményekből kerülnek elő a tudomány számára újonnan leírt fajok, és így anélkül juthatunk fontos információkhoz, hogy új expedíciókat kellene indítani.
A Smithsonian Múzeum tengericsillag-szakértő kutatója, Christopher Mah vonta vizsgálatok alá az 1960-as években az USA antarktiszi kutatóexpedícióin begyűjtött tengericsillagokat, és a Zootaxa szakfolyóiratban 11 új faj felfedezéséről számolt be, az egyes fajokat tudományos szempontok szerint bemutatva. A legkülönlegesebbnek egy Paralophaster ferax nevű állat bizonyult.
Egy másik antarktiszi csillag (Diplasterias brandti), amely utódait saját testével védelmezve neveli. Forrás: SMITHSONIAN MUSEUM
Amikor a vizsgálatok során Mah, akinek a nevéhez már számos korábbi felfedezés is kötődik, óvatosan felnyitotta a csillag belsejét, hogy megvizsgálhassa annak gyomortartalmát, az állat utolsó vacsorája helyett számtalan aprócska tengericsillagra bukkant.
