ForrásMásfél fok; Írta: Bede-Fazekas Ákos, Molnár Zsolt, Somodi Imelda –  Biológus, a biológiai tudományok doktora (PhD), az Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézetének főmunkatársa. Fő kutatási területe a lehetséges természetes növényzet elmélete, modellezése, elemzése, valamint a klímaváltozás növényzetre gyakorolt várható hatása.

Nem kell és nem is szabad teleültetnünk fákkal egész Magyarországot. A faültetés kormányzati, céges és civil oldalon is az egyik legnépszerűbb megoldási javaslat a klímaváltozás mérséklésére és az alkalmazkodásra, fontos azonban megértenünk, hogy nem minden esetben tudja egyszerre szolgálni ezeket az igényeket, rosszul csinálva pedig még több kibocsátással is járhat, veszélyeztetheti a helyi ökoszisztémákat, miközben vízigényével még az alkalmazkodást is rontja. Az ország területére elkészült növényzeti térkép jól megmutatja, hogy egyes helyekre egyenesen káros fákat ültetni, mert az erdő képtelen lesz fenntartani magát. Míg a nyugati országrész, középhegységeink és délnyugati dombságaink alkalmasak klímavédelmi szempontból hatásos lomboserdők telepítésére, addig síksági területeink egyes részein inkább a gyepes területeket kellene előnyben részesíteni. A hazai lehetséges természetes növényzeti adatbázis ismerete mellett kulcsfontosságú, hogy a kevés megmaradt természetes növényzetet megőrizzük és hatékony védelem alá helyezzük. Somodi Imelda, Bede-Fazekas Ákos és Molnár Zsolt elemzése.

Az éghajlatváltozás mérséklésének egyik eszköze a légköri szén-dioxid megkötése, melynek legismertebb módja a fák telepítése, erdősítés. Ez a módszer szerepel a magyar és a környező országok Párizsi Megállapodáshoz kapcsolódó vállalásában és a lakosság törekvéseiben (pl. 10 millió fa Magyarországon) is.

A fák általi CO2-megkötés reménye azonban számos okból illúzió lehet, alkalmazásában nagyon körültekintően kell eljárnunk, hogy ne ártsunk vele.

Az egyik ilyen illúzió a kivonás időtartamaFaültetésnek csak akkor van valódi mérséklő hatása, ha a fákat nem termelik ki vagy legalábbis a kitermelt fát sokáig nem égetik el. Ilyen értelemben az épület- és bútorfa valamivel hosszabb távú CO2-megkötést biztosít, mint a tűzifa/energiaerdő, amely kitermelése után rögtön visszaengedi a CO2-ot a légkörbe. De mindenféle felhasználásnál hosszabb távú megkötést biztosít a lábon maradó önfenntartó fás élőhely, az erdő.

Tévhit továbbá, hogy az éghajlatváltozás mérséklése és az alkalmazkodás minden esetben kéz a kézben jár.

Általában az az elképzelés, hogy a faültetéssel két legyet lehet ütni egy csapásra. A fák megkötik a CO2-ot, és élhetőbbé teszik a mikroklímát. Sajnos ez messze nem mindig jár együtt. Ha nincs elég csapadék, és nagy a hőség, akkor a fák árnyéka tényleg üdítő és segíti az alkalmazkodást. Fennmaradásuk támogatása öntözéssel viszont elvonja a vizet máshonnan, ezzel rontva máshol az alkalmazkodást. A víz biztosításának energiaigénye pedig azzal összemérhető mértékű CO2-kibocsátással járhat, amennyit az adott helyen a fák meg tudnak kötni. Sajnos az alkalmazkodás, különösen városi környezetben gyakran a hatásmérséklés rovására valósulhat csak meg, ami nem vonja kétségbe ebbéli hasznosságukat, csak jobb ezzel tisztában lennünk, amikor ültetünk.

A faültetés fontos és szükséges, de nem mindenre jó csodaszer

Úgy tekinteni a faültetésre, mint az éghajlatváltozás mérséklésére szolgáló csodaszer, jelentősen leegyszerűsítő. A helyszín, az ültetéshez használt fajok mind-mind alapvetően meghatározzák a várható CO2-elnyelést és az sem mindegy, hogy pusztán fákat ültetünk ültetvényt létrehozva, vagy erdei ökoszisztéma létrehozása a cél annak számos ökoszisztéma-szolgáltatásával együtt. Azt is figyelembe kell venni, hogy a faültetés önmagában még nem jelent az első pillanattól kezdve nettó CO2-elnyelést.

Az ültetvény létrehozása sokszor kezdeti szén-dioxid felszabadulással jár.

Az erdészeti telepítések előkészítésének egyrészt gyakran energiaigénye van, amely jellemzően CO2-ot is felszabadít, pl. a bevont járművek üzemanyag-felhasználása okán. Másrészt az erdészeti előkészítés során felszabadul a talajban már megkötött COegy része.

Akkor lehet csak nettó elnyelő a létrehozott növényzet, ha ezeket a kezdeti felszabadulásokat a hosszú távú megkötés kompenzálja. Ám az alkalmatlan helyre ültetett fák ezt nem feltétlen tudják teljesíteni.

Az esetleg rövid távon meg is kötött CO2 ilyen esetben az állomány életképtelensége miatt nem tud ellenállni a természetes károknak (kórokozók, tűz, jégtörés) és végül a faanyag elhal (korhad, ég) és az esetleg meg is kötött CO2 ugyanúgy a levegőbe jut vissza.

A növényzet általi hatásmérséklés megítélésekor a föld feletti növénytömegre koncentrálunk. Holott a természetes ökoszisztémák nem csak a föld felett, hanem a föld alatt is kötnek meg CO2-ot. Sőt a talajba kerülő CO2 zavarás (a földfelszín mesterséges bolygatása, pl. szántás) hiányában ott tartósan el is temetődik. Ez a talajban való eltemetődés pedig nem feltétlen arányos a föld felett látható növénytömeggel. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) adatai alapján a Detusche Welle készített szemléletes ábrát arról, hogy a föld alatti CO2-megkötés akár jelentősebb is lehet pl. gyepekben, mint az erdők föld feletti és föld alatti együttes CO2 megkötésének mértéke.

Ha csak ezt az ábrát néznék, akkor mondhatnánk, hogy vegyünk 180 fokos fordulatot és hozzunk létre gyepeket mindenütt.

A helyzet azonban itt sem olyan egyértelmű. A gyepek kiváló talajbéli  elnyelő képessége csak ott érvényesül, ahol a lehetséges természetes növényzet körébe tartoznak, azaz mint ökoszisztéma, tartósan önfenntartásra képesek.

Különböző növényzeti típusok föld feletti és föld alatti szén-dioxid tárolási képessége. Forrás: az IPCC WGI jelentés, 2. fejezetének adataiból a Deutsche Welle által készített ábra.

Akkor mit és hova ültessünk Magyarországon, hogy mérsékeljük a klímaváltozást?

Ha igazán hatékonyak akarunk lenni, akkor a faültetés nulladik lépéseként megvizsgáljuk az adott hely  lehetséges természetes növényzetét, például Magyarország lehetséges természetes növényzetének adatbázisa segítségével. Magyarország jelenlegi lehetségesnövényzet-eloszlása 39 nagyobb növényzeti típusra készült el, amit térképre helyeztünk. Az alábbi ábrán a faültetésre fókuszálva összevonva láthatók a fás és gyepes típusok, és azok relatív túlélési esélyei. A vizes élőhelyek nem szerepelnek, mert bár ezek jelentős CO2-megkötésre és tárolásra képesek, nagyon erősen függenek a helyi vízviszonyoktól, mikrodomborzattól. Ugyan országos léptékben is érdekes lehet lehetséges elterjedésük, de egy esetleges helyreállításnak/új vizes élőhely létrehozásának elsődleges feltétele, indikációja a helyi vízellátottság.

A térképen láthatók azok a területek, ahol inkább fákat, de még inkább erdőt lenne hatékony ültetni vagy inkább gyepet létrehozni.

Magyarország lehetséges erdő-, ill. gyepborítottsága. Somodi et al. 2017. A térképpel kapcsolatos részletek és további áttekintő térképek növényzeti (erdő-, gyep-) típusonként elérhetőek a www.novenyzetiterkep.hu-ról.

Az első, pirossal jelölt típus az erdőnek alkalmas terület: Magyarországon ezek a nyugati részeken fordulnak elő. Itt egyértelműen kedvező az erdőtelepítés, de természetesen itt sem mindegy, hogy milyen erdőtípussal történik ez. Ezeken a területeken jellemző üde erdők a legjobb túlélők (részei a lehetséges természetes növényzeti típusok körének), azaz nagyjából

a hétköznapi lomboserdő-fogalomnak megfelelő erdők létrehozása valóban szolgálja a hatásmérséklést.

Narancssárgával jelöltük azokat a területeket, ahol erdő és gyep is előfordulhat potenciálisan, de az erdő valószínűbb. Ez többnyire középhegységeinkre és délnyugati dombságainkra igaz. Itt már fontos a helyi mikroadottságokra is figyelni (pl. meleg déli lejtők vagy hűvös északi hegyoldalak), de még mindig igaz, hogy a lomboserdők telepítése, fennmaradásának támogatása a hatásmérséklés hatékony eszköze.

A fekete színű régiókban az erdők és gyepek egyformán túlélőképesek. Alföldi területekről, folyók mentéről van szó. Fontos megjegyezni, hogy az itt potenciális erdők már nem mindig azok a zárt erdők, amelyeket a középhegységi kirándulások során megszoktunk. A folyók mentén, jó vízellátottság mellett a ligeterdők még hasonlóak lehetnek, de egyebütt nyitottabb, alacsonyabb, bokrosabb típusok kerülnek előtérbe.

A hőérzet sem feltétlen a hűvös erdőt hozza nyáron, tehát az alkalmazkodás szempontjait nem feltétlen teljesíti.

De továbbra is fás növényzet és faanyagában (is) CO2-tárolására képes. Itt már mérlegre tehető ugyanakkor, hogy melyik növényzeti típus szolgálja jobban a hatásmérséklést, továbbá természetvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni.

A természetközeli (mivel teljesen természetes erdő ezen a területen már nincs) alföldi erdeink nagyon megritkultak mára, meglévő állományok lecserélését semmiféle hatásmérséklés reménye nem indokolhatja.

Ezeken a területeken a gyepek már jellemzően egyformán alkalmas CO2-megkötők, ha nem jobbak.

Meglévő természetes gyepek átalakítása, beerdősítése tehát semmiképpen nem lehet indokolt. Itt inkább az a kérdés, hogy jelenleg természetes növényzettel nem borított területeken melyik növényzeti típus lehetne hatékonyabb megkötő. Ebből a szempontból érdemes esetleg a lehetséges természetes növényzet becslésének mélyebb rétegeibe leásni, megismerkedni a részletekkel és a helyi viszonyok és emberi szempontok figyelembevételével gyep- vagy erdőtelepítés felé venni az irányt.

A citromsárga területeken a gyepek jelentősebbek a lehetséges természetes növényzet arányaiban, mint az erdők. Szintén alföldi területek, ahol a faültetés már nagyon meggondolandó. Kicsi az esélye, hogy ez hozna nagyobb hatásmérséklést, hiszen a gyepek föld alatti CO2-tárolása tartósabb is és még biomassza-eltávolítás (legeltetés, kaszálás) mellett is pozitív mérleget biztosít. Ha mégis erdőlétrehozás mellett döntenénk ilyen helyeken, akkor már a nagyon száraz, nyílt állományokkal kéne számolni, de egyszerűbb és hatékonyabb is lehet a gyepek irányába haladni.

Bármennyire is vonzónak tűnhet, van, ahova nem szabad erdőt ültetnünk

Vannak olyan területek is Magyarországon, ahol az erdő egyáltalán nem képes önfenntartásra, ezt a térképen zöld színnel jelöltük. Rövid távon az idegenhonos fajok (nemesnyár, akác) látszólag biztosíthatnak fás állományt, azonban ezt a lehetséges természetes vegetáció köre nem fedi le. Ezek a lehetséges ültetvények nem sorolhatók a természetes növényzet általi CO2-megkötők körébe. (Egyedi vizes mélyedések persze kivételek lehetnek, megint csak nem a meglévő természetes erdőmaradványokról van szó, itt országos távlatból vizsgálódunk.)

Az, hogy idegenhonos faültetvények szén-dioxid elnyelése lehet-e pozitív (többet kötnek meg, mint amit kibocsátanak az életciklus során), más irányú kutatást igényelne, ám ökológiai szempontból (biológiai sokféleség, beporzók támogatása, nagyobb térigényű állatok számára lépőkövek/folyosók biztosítása) ezek kétségtelenül károsak lennének.

Ezeken a területeken a nettó CO2-megkötés erdővel lehetetlen, tehát a természetközeli hatásmérséklés eszköze egyértelműen a gyepek létrehozása.

Ide tartozik a puszta felhagyástól az élőhelyrestaurációig a megközelítések széles skálája. Gyepek esetében is érdemes azonban megkülönböztetni a természetközeli fajkészletű spontán vagy helyreállított gyepeket a biomassza-hozamra kihegyezett magkeverékkel vetettől. Hasonlóan az erdők és a faültetvények viszonyához, a természetközeli gyepek önfenntartó képessége és ezáltal hosszútávú nettó CO2-elnyelési kapacitása is kedvezőbb. Ha nincs intenzív hasznosítási szándék, akkor különösen fontos erre a különbségre is figyelemmel lenni, de még hasznosítási szándék esetén is a természetközeli fajkészlet lehet kedvezőbb, ha a hatásmérséklés is cél.

A fenti térképen láthatóak olyan területek, ahol egyik típusú növényzet sem tartozik a lehetséges természetes növényzet körébe. Itt a vizes élőhelyek tölthetik be ezt a szerepet, amelyek most szándékosan kimaradtak a vizsgálódásból. (Nyilván egyes más helyeken is részesei lehetnek a lehetséges természetes növényzetnek.)

Okosan ültess, Magyarország, és törekedj a megőrzésre

A növényzet általi hatásmérséklés hatékonyságának biztosítása megkívánja a lehetséges természetes vegetáció ismeretét és az ennek birtokában való tervezést. A társadalom ismeretei alakítják az elvárásait, ami kihat az intézményes lépésekre is, de ennél közvetlenebb módon, az aktív civil akciókban is tükröződik.

Fontos kiemelni, hogy a megmaradt természetes növényzet megőrzése elsőbbséget élvez.

Az éghajlatváltozás miatt elindulhatnak a természetes növényzetben is változások; ezek támogatása, esetleg fajmegőrzési célú megakadályozása természetvédelmi döntés és feladat. A fenti szempontok nem ezekre az állományokra, hanem a leromlott, spontán jellegtelen növényzetű, jelenleg művelés alatt álló vagy romos épületekkel borított helyszínek sorsára vonatkoztatható. Látjuk, hogy vannak törekvések a növényzet általi CO2-megkötés támogatására, aminek létjogosultsága ezeken a területeken van.

Elemzésünkben bemutattuk, hogy fa- és erdőültetés esetén rendkívül körültekintően kell eljárnunk, figyelembe véve a leendő vegetáció túlélési esélyeit, vízigényét, a meglévő természetes ökoszisztémákhoz való illeszkedését, és a társadalmi igényeket. Tudatában kell lennünk annak is, hogy a faültetés nem minden esetben szolgál egyszerre mérséklési és alkalmazkodási célokat, döntés előtt ezeket a szempontokat is mérlegelnünk kell.  Mi a helyzet, ha a saját házunk táján szeretnénk aktívan cselekedni?

Kiskerti viszonylatban korlátozottak a lehetőségeink. Ha a klímaváltozás mérséklése mellett köteleződünk el, akkor az azon a helyen lehetséges növényzet köréből érdemes fajokat választani. Ezzel a vízigényt is a lehetőségekhez igazítjuk, és kevesebb gondozásra lesz szüksége a kertnek, de természetesen nem elvárható önfenntartó életközösség létrejötte. A lehetséges gyepes növényzetű helyeken fontos volna az öntözést kevésbé igénylő fajok (pl. csomós növekedésű csenkeszek) előtérbe helyezése.

Még nagyobb előrelépés lenne a hazai fajokból álló magkeverékek használata, bár ezek beszerzése még kihívás. Talán a kereslet megteremti a kínálatot is. Mindenesetre ideális esetben a fűnyírás is megúszható az ilyen gyepen, ami további kedvező elem lenne a hatásmérséklés szempontjából (a csökkenő energiaigény révén).