Közel 10 éve, hogy a Budai-hegységben, Telki határában, a magyar flórára új fajként előkerült a trencséni nőszőfű (Epipactis pseudopurpurata) néven leírt, kistermetű erdei orchidea.
Magyar elnevezését a szakmai körökben meghirdetett szavazás nyomán kapta, amely felvidéki lelőhelyére és elterjedésére utal. Mivel a hajdani Trencsén vármegye az Északnyugati-Kárpátok területén húzódik, így meglepetés volt az attól távoli, budai megjelenése. Azóta a Gödöllői-dombság területén is megtalálták 2 kis állományát.
Apró, törékeny hajtásai július első felében jelennek meg, a völgytalpi gyertyános-tölgyesekben, majd a hónap utolsó hetében, augusztus elején virágoznak. Csapadékosabb, hűvösebb időjárás esetén a virágzás eltolódhat augusztus közepéig is. Száraz, meleg aszályos időszakban – több más, ritka erdei nőszőfűfajhoz hasonlóan – a növény „besül” virágai beszáradnak, lepotyognak, ilyenkor már szinte felismerhetetlenné válnak. (Ez a jelenség jelentősen megnehezíti, ellehetetleníti a kutatók dolgát, új fajok felfedezését.)
A trencséni nőszőfű virágai az önbeporzáshoz módosultak, a rovarbeporzású fajokéhoz képest egyszerűbbek, kevésbé feltűnőek.
Ha rálelünk, olyan telefonnal, vagy fényképezőgéppel kell rendelkeznünk, amely 5 cm távolságon belül is képes fókuszálni.
Felfedezéseikről kérjük, értesítsék Igazgatóságunkat!
