A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén idén tavasszal is felmértük a túzokok dürgőhelyeit. Büszke pusztai madaraink nászidőszaka véget ért, a tojók többsége már költésbe kezdett.

A felmérés segítségével a téli és a tavaszi túzokszámlálás közötti időszakban is folyamatosan követni tudjuk az itteni állomány létszámának alakulását. Emellett nyomon tudjuk követni a területváltásokat, fel tudjuk térképezni és el tudjuk hárítani a túzokokra leselkedő veszélyeket.

Április elejétől május elejéig, napi rendszerességgel végeztük a felmérést, mindig a hajnali és az alkonyati órákban, amikor a túzokok násztevékenysége (dürgése) zajlott. A kakasok általában alacsony vegetációjú helyszínt (például legeltetett gyepet, vagy alacsony növényzetű, esetleg kopár szántóföldet) választanak a dürgéshez, ahol a tojók messziről is jól láthatják szépséges bemutatójukat. Dévaványa, Gyomaendrőd, Ecsegfalva, Bucsa, Kertéssziget és Szeghalom térségében több mint tíz dürgőhelyet mértünk fel, melyeket minden héten monitoroztunk. Felmérésünknek több célja is van. Többek között, hogy figyelemmel kísérjük, egy-egy helyszínt mennyi kakas és tojó használt, s hány kakas dürgött, valamint figyeltük a túzokok mozgását, a választott élőhelyet és az esetleges veszélyeztető tényezőket is.

A felmérés alapján az idei évben a legnépesebb dürgőhely a Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpont közelében, a védett területen volt. Ezen a helyszínen egyszerre 200 túzok tartózkodott április második hetében, amikor a dürgési csúcsot is regisztráltuk. Ezen kívül szintén az idei évben a már korábban ismert dürgőhelyek mellett találtunk egy újabb dürgési helyszínt, Dévaványától dél-keletre.

A cikk borítóképét készítette: Nedeczky Gábor (Reggeli műszak)

Fotó: Motkó Béla