Hazánk egyetlen fészkelő cankófaja a piroslábú cankó, amely a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Kis-Sárrét vizes élőhelyein is szép számban költ. A tojók már javában kotlanak, nemsokára a fiókák is kibújnak a tojásból.
Akárcsak az ország más tájain, úgy a Kis-Sárréten is elsősorban a szikes réteken, mocsárréteken és halastavak környezetében költ. A faj Eurázsia nagy részén fészkel, öt alfaja a Brit-szigetektől egészen Kelet-Szibériáig terjedt el. A megtelepedésére alkalmas élőhelyen fontos a sekély vízborítás jelenléte és a megfelelően alacsony növényzet.
A hazai költőállomány 480-950 pár között ingadozik. A piroslábú cankó mérete a rigóéhoz hasonló, teste felülről barnás színű, alulról csíkos mintázatú, csőre vékony és hosszú, lába (amelyről a nevét is kapta) piros színű.
Fotó: Tóth Imre
Fészkét a talajra vagy a zsombékra rakja, fűszálakkal béleli ki. A fészek felülről általában nem látszik a növényzet miatt. Négy tojást rak, a kotlási idő 23-25 nap. A Kis-Sárréten az elmúlt évtizedekben az állománya 8-22 pár között ingadozott. Ebben az évben is igen szép számmal költ, az előzetes felmérések alapján mintegy 20 pár. A legnagyobb számban az elmúlt években elkészült vizes élőhely-rekonstrukciós területeken, például a Kivágási-legelőn, Simotán és a Kerek-réten költ összesen 15 pár, de előkerült Kisgyantén és a Sző-réten is. A fészkek a vizekhez közel, 10-20, esetenként 100 méterre épültek, gyakran bíbicek társaságában, de van néhány pár nagy goda is a közelben. A madarak a táplálékot a tocsogós területeken szerzik be, ahol apró rovarokat, lárvákat, csigákat fogyasztanak.
Piroslábú cankó élőhelye. Fotó: Tóth Imre
Vonuló. A hazai állomány a költés befejeztével már július végén elvonul a Mediterráneum középső részén fekvő telelőterületeire, ahonnan március végén, április elején tér vissza.
A cikk borítóképét készítette: Hargitai László (Piroslábú)
