A tavaly év végi hírözönben kevés figyelem irányult rá, pedig a globális környezeti válság szempontjából is lényeges, bár egyelőre messze nem elégséges előrelépés történt a műanyagszennyezés visszaszorításában.
A világ országainak többsége úgy döntött az ENSZ szakbizottságának november 13. és 19. között a kenyai Nairobiban tartott harmadik ülésén, hogy a tárgyalások következő, áprilisi fordulója előtt folytatják a számos oldalról régóta sürgetett nemzetközi szerződés szövegtervezetének előkészítését. A mostani döntés értelmében az ENSZ nemzetközi tárgyaló szakbizottságának következő, áprilisi ülésén a műanyagszennyezésről szóló, jogilag kötelező erejű globális szerződés konkrét szövegezése állhat a fókuszban, az év végéig pedig le is zárnák az ezzel kapcsolatos munkát.
A műanyagszennyezést egyebek mellett a gyártás, a forgalmazás és az újrahasznosítás területének szigorú szabályozásával megszüntetni célzó globális szerződés kidolgozásáról még 2022-ben állapodott meg az ENSZ-tagállamok többsége. Az ezzel kapcsolatos munka azonban már lényegében 2017 decemberében megkezdődött. Ekkor az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlése szakértői csoportot hozott létre azzal a céllal, hogy feltárják a globális lehetőségeit annak, hogy miként számolható fel a hulladékok tengerbe kerülése és a műanyagszennyezés.
Mivel a szakértők a műanyagszennyezést a klímaváltozással és a fajok tömeges kihalásával hasonló szintű válságnak tartják, egy megfelelően előkészített nemzetközi szerződés jelentősége a 2015-ös Párizsi Klímaegyezményéhez hasonló.
A műanyagszennyezés hasonlóan válságállapot, mint a klímaváltozás. Kép: Canva
Már nem elég újrahasznosítani és újrafelhasználni
A világ évente több mint 400 millió tonna műanyagot gyárt, míg ez az érték 1950-ben még csak 2,3 millió tonna volt. A műanyaghulladékok újrahasznosítási arányának világátlaga napjainkban is mindössze 9%, míg naponta körülbelül 2000 kukásautó rakományának megfelelő mennyiségű műanyaghulladék kerül az óceánokba, folyókba és tavakba, változatos módon szennyezve az élővilágot, beleértve az emberi szervezetet is. A világ műanyagtermelése a jelenlegi trend folytatódása esetén 2060-ig megháromszorozódhat, így önmagában az újrahasznosítási ráta jelentős emelése sem oldaná meg a problémát.
Ezt felismerve a globális alku érdekében dolgozó szakértők, zöldszervezetek és külső megfigyelők egyaránt olyan szerződés megalkotását sürgetik, amely a műanyagok teljes életciklusára, ennek minden stádiumára vonatkozóan hatékony intézkedéseket tartalmaz. Ezek szerint a műanyagszennyezés visszafogását célzó szerződésnek közös, minden nemzetre nézve kötelező és specifikus globális szabályokat kell megállapítania, rögzítve a szükséges konkrét lépéseket és a határidőket is.
Az előbbiek értelmében a szerződésnek egyebek mellett tartalmaznia kell a magas szennyezési kockázattal járó, de elkerülhető használatú műanyagokat fokozatosan kivezető intézkedéseket; a műanyag-felhasználás csökkenését eredményező kötelező és specifikus tervezési követelményeket kell bevezetnie a műanyag termékekre vonatkozóan; biztosítania szükséges az újrahasználat, az újrahasznosítás, illetve a körforgásos gazdaság megvalósításának, valamint a műanyaghulladék környezetkímélő kezelésének feltételeit; mindemellett a pénzügyi hátteret biztosító intézkedéseket is magába kell foglalnia.
A mostani egyeztetési forduló alkalmából számos kutató, környezetvédő, zöldszervezet, aktivista, művész, de befektetők és műanyagipari szervezetek is ambiciózus és erőteljes globális egyezményt sürgettek, amely véget vethet a műanyag korszakának.
Már nem szükséges, hanem elengedhetetlen a változás. Kép: Canva
Akcióban az olaj- és vegyipari lobbi
Az értékelések felemás képet festenek a globális műanyagszerződésről szóló nemzetközi egyeztetés legutóbbi tárgyalási fordulójáról. Míg ugyanis a tárgyalásokon részt vevő ENSZ-tagországok túlnyomó többsége egyértelműen támogatja egy robusztus és ambiciózus szerződés megkötését, addig a meghatározó műanyag-, olaj- és petrolkémiai iparral rendelkező országok a beszámolók szerint igyekeznek késleltetni a folyamatot és felvizezni a szerződés tervezett tartalmát.
Az egyre sürgetőbb helyzet ellenére az üzleti érdekeit védő olajipar fokozott erőfeszítéseket tesz a globális műanyagszerződés élének tompítása érdekében, emlékeztetve a klímaváltozás elleni fellépés történetében játszott szerepére. Ezt jelzi, hogy egy elemzés szerint a legutóbbi tárgyalási fordulóban 36%-kal több fosszilis és vegyipari lobbista regisztrált be, mint a fél évvel korábban tartott második egyeztetési körben.
Az alacsony ambíciójúnak is nevezett államok és lobbistáik – többek között Irán, Szaúd-Arábia, Oroszország, Kuba és Bahrein – elsősorban a műanyagok újrafelhasználását és újrahasznosítását előmozdító globális egyezményt látnának szívesen. A többség azonban azt az álláspontot látszik elfoglalni, amely szerint a probléma megoldásához elengedhetetlen a műanyaggyártás érdemi mérséklése is. A műanyaggyártás csökkentése a klímacélok eléréséhez is elengedhetetlennek tűnik, becslések szerint a globális felmelegedés 1,5 °C-on tartásához a világ műanyagtermelését legalább 75%-kal szükséges mérsékelni 2040-ig.
Az olajipar is a műanyag ellen: a kérdés az, milyen célból? Kép: Canva
A fosszilis iparukat védeni igyekvő államok halogató taktikája azt eredményezte, hogy bár a tárgyaló felek most először már a szerződésszöveg tervezetén is dolgoztak, a lezajlott tárgyalási forduló végül nem érte el alapvető célját, nem készült el a szerződésszöveg első tervezete. Így a tárgyalások következő, áprilisi fordulója előtt hivatalosan nem folyik majd szövegezési munka, és bár informálisan folytatódhat a szerződés előkészítése, mindez késleltetheti a műanyagszennyezési válságnak véget vetni képes kritikus és egyre inkább sürgető intézkedések megvitatását.
Ezért aztán míg például az ENSZ-nél vagy az Európai Bizottságnál előrehaladást látnak a műanyagszennyezés problémájának kezelése ügyében, addig mások, elsősorban a zöldszervezetek és a kutatók szerint lényegi előrelépés nem történt.
Hasonlóan éles kritika érte a nemzetközi tudományos közösség oldaláról a már a legutóbbi tárgyalási kör előtt az ENSZ által nyilvánosságra hozott nulladik megállapodás tervezetet is. Ez ugyan ösztönözné a terméktervezés fejlesztését is a műanyagfelhasználás csökkentése és az újrahasznosítás javítása érdekében, valamint tartalmaz egy rendelkezést a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) széles körű bevezetésére vonatkozóan is (részben ezzel kívánva biztosítani a finanszírozást), de a dokumentum a kritikák szerint ezzel együtt sem elég erős ahhoz, hogy megvédje a jövő generációinak egészségét. Az alacsony ambíciójú országok az első tárgyalási napon szintén elutasították a szerződés nulladik tervezetét, de egészen más megfontolások mentén, szerintük ugyanis a dokumentumvázlat túlságosan radikális megközelítést alkalmaz.
Újrahasznosítás és a műanyagtermelés csökkentése: vajon elég lesz? Kép: Canva
Tavasszal jöhet az áttörés?
A kihívások közepette mindenesetre reménykeltő, hogy az ügyben 63 ország kifejezetten ambiciózus, és elkötelezett a műanyagszennyezés 2040-ig történő teljes megszüntetése mellett. A zöldszervezetek arra bátorítják ezeket a progresszív nemzeteket, hogy vegyék saját kezükbe az ügyet, és az akadékoskodók nélkül, akár többségi döntéssel fogadják el a szerződést.
A nézeteltérésekre tekintettel tehát jelenleg meglehetősen bizonytalannak tűnik a végső megállapodás sorsa, a szakértők ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy pontosan a közepén vagyunk a folyamatnak, és minden jel arra utal, hogy a tárgyalások következő, áprilisi ottawai fordulójában sokkal nagyobb, valóban érdemi előrelépés történhet az ügyben.
Az ügy szempontjából lényeges lesz az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlésének következő – február végi, március eleji – nairobi ülése is, majd a szervezet nemzetközi tárgyaló szakbizottságának április végi kanadai, ottawai találkozója, mielőtt a testület (a terv szerint) az októberben tartandó utolsó egyeztetési fordulóban véglegesíti a globális műanyagszennyezést remélhetőleg drasztikusan visszaszorító nemzetközi szerződést.
Írta: Major András – szabadúszó szakújságíró, területei az energiagazdaság, a fenntarthatóság és a klímaváltozás
