Ahogy az egykor élt növények pollenjei és az ősi állatok csontjai esetében, a tengeri üledék az ember mértéktelen műanyaghasználatáról is pontosan tudósít majd.
A Scripps Institution of Oceanography hajójának segítségével vett üledékmintában pontosan nyomon lehet követni, hogyan növekedett meg az elmúlt évtizedekben a természetbe jutó műanyag mennyisége – számolt be a kaliforniai San Diego Egyetem kutatásáról az sg.hu.
A 2010-ben vett minta az 1834-es esztendőig visszamenőleg ad képet a tengerek szennyezéséről. A műanyag csak a tömeggyártás megjelenésével, a második világháborút követően terjedt el széles körben – ez a fejlemény szépen ki is rajzolódik a minta összetételéből:
az 1945 után keletkezett rétegekben pontosan nyomon követhető a felhalmozódás növekedése, amit jól jellemez, hogy a plasztik mennyisége minden 15 évben megduplázódott.
A kutatók szerint azonban nem az aprózódással keletkező mikroműanyagok, hanem a műszálas textilekből származó finom szálak bizonyultak jelentősebb szennyezőnek: a mintában található műanyag 67 százaléka ezekből került a tengerbe.
Műanyaggal borított tengerpart Malajziában – Fotó: Kurniasan/Wikimedia Commons
Ez az információ a szennyezés elleni küzdelem nehézségeire is rávilágít: míg az egyszer használatos műanyagok betiltásáról egyre több országban születik döntés, a műszálas textíliák visszaszorítása minden bizonnyal sokkal több nehézséggel és ellenállással járna.
