A magányosan élő, szelíd méhek és darazsak szaporodását segítő természetvédelmi eszközök, „méhecskehotelek” vagy más néven „darázsgarázsok” elhelyezésére biztat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). Február végéig érdemes elkészíteni és kihelyezni őket, mert már kora tavasztól segíthetik a szelíd beporzók szaporodását.
A házi méhek faodvakat, kaptárakat igénylő több tízezres kolóniáival ellentétben a magányos fajok ujjnyinál vékonyabb járatok védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak megbénított ízeltlábúakat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar átrágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét – írják a természetvédők az MME honlapján.
Ebben a 13 cm átmérőjű tűzifa kugliban 197 db (2, 4 és 8 mm-es) méhecskehotel-furat van – Fotó: mme.hu/Orbán Zoltán
Ilyen bölcsőkamra biztosítható számukra az erkélyre, ablakpárkányra, virágos balkonládák mellé is kihelyezhető méhecskehotellel. Ez lehet például egy furatokkal lyuggatott tűzifa kugli, de építhető szekrényes méhecskehotel is.
A magányosméh-fajok számos képviselője szőrös, ez a bunda szigeteli is őket, így már a tél végi, kora tavaszi első napsütéses napokon is aktívak tudnak lenni.
Ezért a méhecskehoteleket február második felében, március elején érdemes kirakni esőtől védett helyre (eresz alja, ablak- és erkélybeugró, tornác), keleti-déli tájolással, hogy közvetlen napsütés is érje.
A méhecskehotelek, amelyek akár óvodai foglalkozás, iskolai óra, szakkör keretében is elkészíthetők, márciustól május végéig, június közepéig a legforgalmasabbak. A rovarok jövés-menését akár centiméternyi távolságról is megfigyelhetik az állatbarátok.
