A legtöbb kanalasgém számára befejeződött az idei vonulás, az összes GPS-jeladóval ellátott madár elérte tunéziai telelőhelyét. A “nyomkövetős” szárnyasoktól kapott adatokból részletesen kirajzolódik több mint másfél ezer kilométeres útvonaluk.
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) 2003 óta kíséri fokozott figyelemmel egyedi azonosítóval ellátott színes gyűrűk segítségével, hogy mi történik a kanalasgémekkel Magyarországon és a vonulási útvonalaikon. 2017-ben pedig – Közép-Európában elsőként – GPS-nyomkövető is került egy öreg és két fiatal példányra. Azóta minden évben kap jeladót néhány kanalasgém, eddig összesen tizenöt madarat láttunk el a mindössze 30 grammos műszerrel. Az újgenerációs GPS-nyomkövetők már arra is képesek, hogy hosszabb időszakon keresztül akár öt percenként gyűjtsenek adatokat a madarak helyzetéről, így nagy segítséget nyújtanak a kanalasgémek élőhelyhasználatának és vonulásának a feltérképezésében.
Jelenleg négy kanalasgém jeladója működik, ők az eddigi adatok alapján Tunéziában fognak telelni – mondta el dr. Pigniczki Csaba, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület-vezetője, aki régóta foglalkozik a faj kutatásával.
A madarak befogása korábban a Csaj-tónál, a sándorfalvi Fertőnél és az Ürbői-halastavaknál történt. Egyikük 2018 óta visel jeladót, azaz idén már ötödik alkalommal indult vándorútra délnek. Egy másik, fiatal példánynak viszont a mostani vonulás az első. Eközben egyszer megállt Szicílián, ahol hosszabban megpihent, majd folytatta az útját Tunéziába. Szintén a GPS-nyomkövetőnek köszönhetően tudjuk, hogy egy Kiskunságból induló fiatal kanalasgémnek tavaly nem sikerült átrepülnie a Dinári-hegységet. Vonulásakor éjszaka érte el a hegységet és tapasztalatlansága miatt nem tudta megoldani a hegyek feletti átkelést, így végül a Kárpát-medencében telelt. Idén viszont már legyőzött minden akadályt, és Tunéziában csatlakozhatott a többi telelő madárhoz.
A jeladós madarak adatai alapján arra következtethetünk, hogy a kanalasgémek legnagyobb része ugyanazon a vonulási útvonalon halad: a Balkán-félszigetet Split magasságában hagyják el, az Adriai-tengert átrepülve Manfredoniánál érik el az olasz csizma sarkát. Egyesek csak Szicíliáig vonulnak, de a többségnek Tunéziában ér véget az útja. Tunéziában, a Gabesi-öbölben a Földközi-tengeren jelentős vízszintkülönbség van apálykor és dagálykor. Apály idején kitűnő táplálkozási lehetőséget találnak a kanalasgémek és más vízimadarak is a visszamaradó tócsákban és a sekély vizeken – tette hozzá Pigniczki Csaba.
Kisebb csapatok választják még Algériát, Líbiát, Törökországot, vagy a Szaharát átrepülve a Száhelt is telelésre. Egy ugyancsak jeladós példányról pedig kollégánk tudja, hogy megpróbálkozott a sivatag átrepülésével. Jeladója a líbiai Szaharából küldte az utolsó adatokat, ezt követően viszont nincs információnk a további sorsáról. Lehetséges, hogy a madár olyan vidékre ért, ahol nincs GSM-torony és így nem értesülhettünk a mozgásáról, de előfordulhat az is, hogy elpusztult a sivatag átrepülése közben.
Olaszországban és a Tunéziában is nagyon jó a megfigyelő-hálózat, sok madarász szolgáltat adatot a színes gyűrűvel jelölt kanalasgémekről. Csaba már nyolc alkalommal Tunéziába is elutazott, hogy telelőhelyükön is megnézze kedvenc madarait, jobb években 30-40 “magyar” kanalasgémet is be tudott azonosítani a tenger partján a színes gyűrűk alapján.
A cikk borítóképét készítette: Pézsa Sarolta (Sietősen)
