Már fél évszázada építenek műanyagot lakócsövükbe a tegzesek
2025.05.06.Az állatvilág ugyan nem használna műanyagot, ha választhatna, azonban az ember hatására mégis kénytelen.
A mikroműanyagok ma már mindenütt jelen vannak, és valószínűleg nagyon hosszú időbe telik majd, míg valamilyen formában csökkenni fog a mennyiségük. No de vajon mikor kezdődhetett az a folyamat, amelynek hatására az állatok beépítik a mikroműanyagokat például a fészkeikbe?
Egy friss kutatásban a tegzeslárvák múzeumokban tárolt lakócsövecskéit vizsgálták meg, és keresték meg a legkorábbi beépített műanyagdarabkákat. Az eddigi legkorábbi ismert adat 2018 volt, ekkor egy szennyezett spanyol, illetve angol folyóban bukkantak a műanyagot is használó lárvácskára.
Így néz ki egy kifejlett tegzes. Általában észre se vesszük… Forrás: iNaturalist
A múzeumi gyűjteményekből azonban jóval korábbiak kerültek elő: már 1971-ben is volt olyan tegzes, amelynek elegendő műanyag állt rendelkezésére a környezetében ahhoz, hogy beépítse házikójába. A felfedezés szimbolikus is lehet: ebben az évben jöttek rá a mikroműanyagok létezésére is a szakemberek.
A tegzeslárvákat a „cuki rovarok” közé sorolhatjuk, találkozhattunk velük a Vízipók-csodapók fantasztikus rajzfilmsorozatában is, de személyesen is, a tiszta vizek fenekén is, kényelmes tempójú patakokban, tavakban. Míg a kifejlett állatok nem különösebben feltűnőek, úgy festenek, mint egy szürkés-barnás molylepke, a lárváik rendkívül különlegesek: apró szemcsékből, törmelékből védelmet nyújtó lakócsövet készítenek.
Hubert Duprat aranyat, gyöngyöt, drágakő-törmeléket adott a tegzeslárváknak, amelyek ezekből voltak kénytelenek felépíteni védelmet nyújtó lakócsövecskéiket. Amikor a lárva átalakult, az elhagyott csöveket begyűjtve azokból kiállítási tárgyak, ékszerek lettek. Forrás: Wikimedia Commons
