Számos kutatás bizonyította szerte a világon, hogy a gyógyszerek hatóanyagai a szennyvízzel a környezetbe, onnan pedig könnyen az emberi táplálékláncba kerülhetnek. A maradványok kiszűrése egyre égetőbb kérdés, ám szerencsére a tudomány világa már reagált a problémára.
Több magyar kutatócsoport is foglalkozik a gyógyszermolekulák környezetre gyakorolt hatásának kutatásával, illetve a megoldások keresésével. A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézete – kiemelt NVKP-projekt keretén belül – 2016 óta vizsgálja a különböző gyógyszermaradványok, elsősorban az endokrin diszruptorok, vagyis a hormonális rendszerbe beavatkozó anyagok (EDC-k, például hormonok) és egyes nyugtatók, fájdalomcsillapítók és antidepresszánsok útját a kommunális szennyvízkezeléstől kezdve az természetes vizekig.
A tudósok számos médiumban (talaj, üledék, talajvíz, felszíni élővíz stb.) kutatták az EDC-k jelenlétét és az ebből adódó veszély nagyságát. A projektben vett vízminták elemzése nyomán igazolták, hogy a Magyarországon és a környező országokban is nagy mennyiségben fogyasztott hatóanyagok egy része nagyon ellenálló molekula, a természetes lebontásuk vontatottan zajlik.
A nehezen lebomló gyógyszerhatóanyagok között a környezetben számos fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő is megtalálható: például a Cataflam és a Fortedol hatóanyaga, a diklofenák, ami a fájdalomcsillapító hatása mellett befolyásolja a hormonrendszert, így elsősorban a vízi élővilágra és annak diverzitására van hatással. A diklofenákhoz hasonlóan más fájdalomcsillapítók (pl. tramadol, vagy a fogászati fájdalomcsillapításból jól ismert lidokain) is igen nehezen bomlanak le. Magyarországon évente több mint 21 tonna diklofenák és 18 tonna tramadol fogy el, aminek egy része a csatornahálózaton keresztül az élővizekbe jut. A 100 százalékos tisztaságú hatóanyagok elszállításához két kamionra lenne szükség.
A nehezen lebomló gyógyszerhatóanyagok között a környezetben számos fájdalomcsillapító található – Fotó: Freepik
Az NVKP projekt keretén belül a szakértők a már forgalomban levő vízszűrőkön kívül költséghatékony vízkezelési technológiákat kerestek. Olyan alternatív, biztonságos szűrési technológiákat teszteltek, amelyek később nagy volumenben alkalmazhatók a szennyezett víz gyógyszerszármazék-mentesítésére.
A kutatók rájöttek, hogy a probléma megoldásához hozzájárulhat a zöld hulladékok szervezett gyűjtése, feldolgozása és szűrőtöltetté alakítása.
Az év nagy részében jelentős mennyiségben keletkeznek komposztálható zöldhulladékok: fűnyesedék, gyümölcsmaradványok, száradt falevelek… Ezekből megfelelő komposztálás során kis szemcseméretű szerves törmelék keletkezik, amely szűrőtöltetként is alkalmazható, ugyanis ezek a természetes anyagok nagy mennyiségben képesek eltávolítani a különböző hidrofób gyógyszermaradványokat.
A kutatók rájöttek, hogy zöldhulladékokból megfelelő komposztálás során kis szemcseméretű szerves törmelék keletkezik, amely szűrőtöltetként is alkalmazható a gyógyszermaradványok vízből történő kiszűrésére – Fotó: Pixabay
A projektben emellett számos, a környezetünkben képződött talajalapú szerves anyagból, illetve bioszénből készített szűrőtölteteket is vizsgálnak. Az első eredmények igen biztatóak. Az anyag fizikai tulajdonságainak változtatásával folyamatosan igyekeznek növelni a potenciális szűrőtöltetek hatékonyságát. Az adszorbensként használt anyagok ártalmatlanítása még fejlesztés alatt van, de költséghatékonyság szempontjából ígéretesnek bizonyulnak.
A projekt keretében kidolgozott teszteket, eljárásokat és termékeket a CSFK a 2019-es Budapesti Víz Világtalálkozón mutatja be. A kifejlesztett eljárások és termékek már egy saját branddel is rendelkeznek: a látogatók a CLEAREADY felirat alatt ismerkedhetnek meg a fejlesztésekkel.
