A húrférgek a rovargazdáik viselkedését manipulálva kerülnek számukra megfelelő környezetbe.
A RIKEN Kutatóintézet számolt be a felfedezésről, amelyet a szakemberük vezette japán kutatócsoport tett: a rovarokat parazitáló húrférgek olyan génekkel manipulálják áldozatuk viselkedését, amelyeket valószínűleg más élőlényektől kölcsönöztek. A kutatásról a Current Biology folyóiratban számoltak be a szakemberek.
Számos parazita hozza magát előnyös helyzetbe azzal, hogy a gazdát manipulálva olyan viselkedésre veszi rá, amely egyébként nem jellemző a fajra, ám a parazita életére nézve hasznos. Jól ismert például a rágcsálókat túlzottan merésszé tevő Toxoplasma, amelynek a macskára van szüksége a szaporodáshoz, vagy a rovarrontó gombák hatására magas ágakra mászó fertőzött, spóraszóró egyedek, illetve a csigák szemében lüktető métely, amely a saját szaporodása érdekében azt éri el, hogy a madarak számára látható helyre menjen a csiga. A húrférgek a gazdát arra veszik rá, hogy bemásszon a számára egyébként halálos közeget jelentő vízbe, hogy ott a féreg kiszabadulva szaporodni tudjon.
A húrféreg a vízben jön világra, vízi rovarok, mondjuk kérészek testében kerül aztán a szárazföldre, ahol türelmesen vár leendő gazdájára, egy ragadozó rovarra, például egy ájtatos manóra. A leendő gazda gyanútlanul elfogyasztja a férget, amely azután fejlődésnek indul és növekszik a szervezetében. Amikor kellőképpen megnőtt, és számára is eljött a szaporodás ideje, elő kell vennie minden manipulátori tehetségét: a kutatók szerint a húrféreg különleges molekulákkal befolyásolja a rovargazda idegrendszerét, azon keresztül pedig viselkedését.
