Magyarország más tájain ismert állományokéhoz hasonlóan a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Kis-Balaton – Nagyberek tájegységében is lezajlott az ürgeállományok idei felmérése.
Tekintettel arra, hogy ez a fokozottan védett, a rágcsálók rendjébe tartozó kisemlős védelme a természetvédelem fajmegőrzési tevékenységének egyik fontos célfaja, érdemes jobban is megismerkednünk vele. E kisemlős Magyarországon éri el elterjedési területének északnyugati határát. Élőhelyéül a nyílt, homokos talajú rövidfüvű puszták szolgálnak. Egyaránt előfordulhat homokos, löszös alapkőzeten, szikesedő talajon kialakuló szárazgyepekben, lejtősztyeppekben és sziklafüves lejtőkön. Elsősorban síkvidékeken, de olykor hegylábak nem túl meredek lejtőin is találkozhatunk állományaival. Legkönnyebben akkor vehetjük észre amikor veszélyt észlelve két lábra áll és jellegzetes fütyülő hangjával figyelmezteti fajtársait.
Minden egyes ürge labirintushoz hasonló, több kijárattal rendelkező földalatti járatrendszert készít magának. Ezek az üregek szolgálnak téli hibernációjuk színhelyéül is. Először a felnőtt, idősebb egyedek, később a fiatalok kezdik meg téli álmukat. A biztonságosabb telelés érdekében a járatok bejáratát elsősorban növényi részekkel bedugaszolják, és az így lezárt üregekben töltik a telet. Az inaktív állapotban töltött tél után a hímek ébrednek előbb a téli álomból, és megkezdik territóriumfoglaló küzdelmüket, melynek végére a nőstények is felébrednek. Az utódok szintén az üregekben születnek meg, július folyamán elhagyják a szülők járatait és saját üreget ásnak maguknak.
Az ürge természetvédelmi jelentőségét erősíti, hogy számos ritka fajnak kedvelt prédája, ezért e fajok védelme nem képzelhető el az ürgeállományok megtartása nélkül. Ilyen fajok a kerecsensólyom, a parlagi sas, illetve sok egyéb ragadozómadár. A ragadozó emlősük közül a molnárgörénynek is gyakori zsákmánya. Emellett az ürgék járatai nappali menedéket nyújtanak a hőség elől behúzódó kétéltűeknek, hüllőknek is, amelyek az üregek árnyékos, ezáltal hűvösebb, párásabb klímájában vészelik át a nappali forróságot.
Az ürgét korábban mezőgazdasági kártevőként üldözték, a gyérítés ösztönzésére minden leadott ürgefarok után díjat fizettek ki. Ennek következtében, illetve a tájhasználat átalakulásával az élőhelyek megszűnése, leromlása miatt a 20. század második felében jelentős állománycsökkenés következett be. Ezt felerősítette az időjárási szélsőségek (pl. hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék) gyakoribbá válása, illetve egyéb természetes folyamatok, mint amilyenek például a betegségek. Komoly problémát jelent a faj védelme szempontjából az extenzív, hajtásos legeltetés visszaszorulása.
A faj védelme érdekében fontos feladat az ismert ürgekolóniák élőhelyének fenntartása, azokon a legeltetés, illetve ennek hiányában a gyakori, rövid gyepmagasságot biztosító kaszálás fenntartása. A faj megőrzésében kulcsszerep hárul a füves repterekre, mert itt a folyamatosan rövidre vágott növényzet és az optimális mélységben lévő talajvízszint következtében ideális feltételek alakulnak ki az ürgék számára.
A Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó rendszer ürgemonitorozási protokolljának megfelelően bizonyos, kiválasztott ürgeállományok évente felmérésre kerülnek. Ekkor egy meghatározott nagyságú mintavételi területen a szakemberek megszámolják az ott található, aktívan használt ürgelyukak számát. Ennek ismeretében statisztikai módszerek felhasználásával megbecsülhető egy adott állomány nagysága. Az állományok nagyságának évek közötti változása fontos információval szolgál az adott állomány veszélyeztetettségéről, populációdinamikai folyamatairól.
Szöveg: Szabó Gábor – BFNPI, természetvédelmi őr
Fotó: Juhász András – MATE természetvédelmi mérnök szakos gyakorlatos hallgató
A cikk borítóképét készítette: Lukács Gábor (Reggeli torna)