A bagolyfajra néhány évtizede rájár a rúd többek között a költőhelyek számának lecsökkenése és a mezőgazdasági vegyszerhasználat miatt, már csak 800-1000 pár fészkel Magyarországon.
Forrás: Turista Magazin; Szöveg: dunaipoly.hu / Klébert Antal, MME; Fotó: facebook.com / Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány, Adobe Stock
A gyöngybagoly, amit éjszakai életmódja miatt ritkán láthatunk, nagyon hasznos madár: pusztítja a mezőgazdaságban problémát okozó pockokat, egereket, cickányokat. Ezért olyan szomorú, hogy állománya hazánkban már a 80-as évekre lecsökkent.
Fészkelni magtárakban, padlásokon és templomtornyokban szokott, nyílt mezőgazdasági területek környezetében, ahol bőven talál táplálékot. „Amikor egy templom felújítása megkezdődik, a megrendelő egyik elvárása, hogy a tetőtérből zárják ki a parlagi galambokat, mivel ürülékükkel beszennyezik a padlásteret. Ennek a jogos elvárásnak lett a nagy vesztese a gyöngybagoly, mivel így elvesztette az évszázadok óta jól bevált fészkelő helyeit” – olvashatjuk a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság oldalán. Ehhez még hozzájön az intenzív vegyszerhasználat, a tanyasi, extenzív mezőgazdálkodás visszaszorulása, a külterjes állattartás csökkenése, az utakon történő elütés és a nyestek is, így nem csoda, hogy csökkent a gyöngybagoly-populáció, egyébként nemcsak nálunk, hanem egész Európában.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány, illetve helyi természetvédelmi aktivisták számos településen helyeztek ki költőládákat, legutóbb Szár község templomtornyát hódították vissza a baglyok.
A fokozottan védett gyöngybagoly természetvédelmi értéke 100 000 Ft. Két alfaja fordul elő: a sárgás, narancssárgás mellű az elterjedtebb, a fehér mellű igen ritka, a Dél-Dunántúlon találkozhatunk vele. A két alfaj kereszteződései is megfigyelhetők.
A cikk borítóképét készítette: Palcsek István („A gyöngybagoly érkezése„)
