Körülvesznek minket a hírek. Olvadó jég, emelkedő tengerszint, szokatlan időjárási események, kihalási hullám, csökkenő területű növényzet, szennyezett talaj, víz és levegő, háborúk, járványok, éhezés. Ha szorongással tekintünk a jövőbe, ez teljesen normális, hiszen nagyobb ütemben zajlik a változás, mint, amihez az emberi agy alkalmazkodni tudna. A jövőbe csak akkor pillanthatunk be, ha a jelent mindenre kiterjedően, a részeket pedig több nézőpontból vizsgáljuk.
A bolygó egyensúlyra törekszik, ezért minden rendszerének egyben célja és következménye is a fenntarthatóság. Ebbe az egyensúlyba avatkozunk bele mi, emberek és szenvedünk a következményektől, melynek mindeközben mi vagyunk az okai. Még szemléletesebben mondva mintha folyamatosan arcul csapnánk magunkat és, amikor fáj az arcunk, egyfolytában azon gondolkozunk, hogy ez hogyan történhetett.
Nem tudjuk hogyan történhetett és nem is látunk tisztán, mert az elit, vagyis a hatalom birtokosai képesek nyomást gyakorolni a társadalom bármely szereplőjére az adott probléma elbagatellizálására, amennyiben az ellentétes a gazdasági érdekeikkel. Ezek a gazdasági érdekek, mint például a kereslet fenntartása az általuk kitermelt, gyártott nyersanyagokra, félkész és késztermékekre, közvetlen és közvetett módon egyaránt. Eszközeik között szerepel, hogy minden áron fenntartsanak egy tömegpszichózist, és azt az üzenetet közvetítsék, hogy a „dolgok” minél nagyobb szintű birtoklása emel minket embertársaink fölé, és egyben hatalmat is ad a kezünkbe, hogy adott esetben szolgasorsba taszítsuk munkavállalóinkat. Az ezekből megszülető társadalmi elvárások okozzák a mindig új szintet lépő fogyasztást, mely végül azt eredményezi, hogy a meg nem nevezett hétköznapi emberek és azok nagy száma a legfőbb okai a globális felmelegedést okozó iparnak. Oda-vissza történő hatások, okok és okozatok, melyek legtöbbünknek elfogadhatók. A klímakutatók, különösen az Egyesült Államokban, arról számoltak be, hogy a kormány és az olajipar nyomást gyakorol munkájuk cenzúrázására vagy elnyomására, valamint a tudományos adatok elrejtésére, olyan irányelvekkel, amelyek szerint nem szabad nyilvánosan megvitatni az adott témát. A nyomásgyakorlás az elit köreiben egységessé vált, a megmutatkozó jelenség neve az éghajlatváltozás tagadása lett.
De tagadni nem csak a klímaváltozást lehet, hanem az erdőírtást, az illegális állatkereskedelmet és vadászatot is, ezt leginkább úgy, hogy hatáskörünkön kívülre helyezzük a problémát. Nem tudjuk, hogy kik csinálják, vagy, ha tudjuk is, jogilag nincs lehetőségünk szankcionálni, ezért a legcélravezetőbb, ha a tehetetlenségünket misztifikáljuk és döntéshozóként csak hallgatunk.
„Nekünk, embereknek fel kell ismernünk azokat a problémákat, amelyek nincsenek látókörünkben, és amelyekkel a mindennapi életünkben nem találkozunk – el kell kezdenünk velük foglalkozni. Fel kell ismernünk az évtizedek óta tartó élőhelyek pusztítását, orvvadászatát és vadkereskedelmét.” – késztet cselekvésre mindannyiunkat Caroline Reinwald, a Bécsi Állatkert tudományos kommunikációért felelős munkatársa. (Vienna Zoo interview – Conservation is a journey (lajtarlili.hu))
Amuri leopárd. Fotó: Daniel Zupanc – Vienna Zoo
Beszélnünk kell, megvitatni a kínos témákat is és cselekednünk kell. Ami eléggé egyértelműnek és az egyik nagy problémának tűnik, az az éghajlattal kapcsolatos, mégpedig hogy a bolygó melegszik, az ok pedig, hogy több hőt termelünk, mint, amit a bolygó hőrendszere képes lehet leadni a jelenlegi hővisszatartó gázszint mellett.
Az emelkedő globális hőmérséklet az emberi gondolkodás minden szintjén zavarokat okoz, így ez is oka, hogy az emberek a világ minden részén másként élik meg az éghajlati változást. Azonban globálisan mégis kijelenthető, hogy erőteljes társadalmi akció-reakciót vonz be a terjedő ébredt ideológia, amely szexuális és nemi szabadságjogokkal együtt regionális kulturális csatákat is vív a különféle társadalmi és politikai berendezkedésekkel szemben. Ezt a háborút nehezíti a dinamikus népességnövekedés, valamint a több, mint 1 milliárd mélyszegénységben, nyomorban élő ember környezeti terhelése.
Az éghajlati igazságosságról is sok helyen megoszlanak a vélemények, pedig vitathatatlan tény, hogy a legnagyobb szennyezőanyag-kibocsátók az elit gyárai és vitathatatlan az is, hogy mely társadalmi csoportokat érintenek leginkább kedvezőtlenül a klímaváltozás hatásai. Ma a bolygón nincs olyan hely, amit ne borítana be a mikroműanyag, nincs olyan hely, ahol ne vágnánk fát, nincs olyan vizes élőhely, amit nem szennyeztünk már be legalább egyszer. És az is igaz, hogy már alig találunk egy nagyobb háborítatlan vadont.
Ha megnézzük, hogy például az Amazonasi esőerdő vagy a Pantanal milyen helyzetben van, akkor láthatjuk, hogy az elmúlt 30 évben folyamatosan mindent elkövettünk e sokáig háborítatlan élővilág végleges megsemmisítéséért.
„Már most is éghajlati vészhelyzetben élünk, és közel 30 éve az Amazonasban élve és dolgozva érzem és látom az éghajlatváltozás erős hatását a régióra, annak biológiai sokféleségére és az emberekre. Amint azt sok tudós megjósolta, a változások e forgatókönyvében nagy egyensúlyhiányokat tapasztalunk, és ezeket főként a csapadékviszonyokban érezzük.” – beszélt a Brazíliát is érintő helyzetről 2023-ban Carlos Durigan, a WCS Brazil igazgatója (Carlos Durigan interview – Their mission: Amazon (lajtarlili.hu)).
Majd kiemelte, hogy „Kritikus pillanatban élünk. Életmódunk és termelésünk egyrészt nagy előrelépést hozott az emberiség számára, másrészt eltávolított minket a természettől, és tetteink mélyen átalakítják azt a természeti világot, amelynek részei vagyunk, és amitől annyira függünk. Az emberiség az egészséges és bőséges természet környezetében fejlődött ki. Ez az énközpontú és mohó életmódunk azonban a bolygó és más életformák pusztító elemévé tesz bennünket. Minden eddiginél nagyobb szükségünk van arra, hogy magunkba szívjuk az évtizedek óta kiadott figyelmeztetéseket, és ténylegesen megváltoztassuk életmódunkat és termelésünket, csökkentsük pusztító lábnyomunkat, és közösen cselekedjünk, hogy megőrizzük azt, amink van, és helyreállítsuk azt, amit elpusztítottunk a természetes megoldások keresése során szükségleteink kielégítésére, és valóban törekedjünk az egészséges világra és a természetre.” (Carlos Durigan interview – Their mission: Amazon (lajtarlili.hu))
Forrás: WCS Brazil
Az emberi tevékenység által okozott események, mint az inváziós fajok terjedése, mely például jelentheti az egyre nagyobb fogyasztásból eredő kereskedelem miatti hajózás során behurcolt állat és növényfajokat vagy éppen a szándékos cselekmények, mint az illegális erdőírtások, állatkereskedelem, vadászat is óriási mértékben vannak jelen a térségben.
A WCS Brazil, mint a brazil élőhelymegőrzés élharcosa, erről is számos példát tud hozni. „Ma már csaknem 400 fajt tekintenek invazívnak Brazíliában. Emblematikus eset volt az Apis nemzetséghez tartozó méhek betelepítése, amelyek a történelem során benépesítették az ország összes biomját, és kiterjedtek az egész amerikai kontinensre. Vannak olyan kiemelkedő példáink is, mint például a vaddisznó (Sus scrofa) betelepítése az ország déli részén, és elterjedése mára több életközösséget is elér, mely sok problémát okoz a mezőgazdaságnak, és versenyez a vadon élő állatokkal az erőforrásokért; a közönséges achátcsiga (Achatina fulica) esete, amelyet élelmezési céllal honosítottak meg az országban, és amely véletlenül szinte az egész országra kiterjedt lett, ma már különösen a városi és városkörnyéki területeken probléma. Ott van még a Limnoperna fortunei kagylófaj is, egy puhatestű, amelyet Ázsiában találtak, és véletlenül behurcoltak Amerikába, és amely jelentős problémákat okoz a tengeri környezetben, ahol előfordul.” – magyarázza Carlos Durigan a főbb invazív fajokat és az általuk okozott károkat. (Carlos Durigan interview – Their mission: Amazon (lajtarlili.hu))
Az Amazonast sem kerüli el az aktuális, szám szerint hatodik nagy kihalási hullám. Amikor arról kérdeztem Mr. Durigan-t, hogy szerinte mely fajoknak van szükségük segítségre a kihalásuk megelőzése érdekében, szemléletes példákat hozott: ” Nehéz válaszolni erre a kérdésre a ma veszélyeztetett fajok nagy száma miatt. 2022-ben az IPBES kiadott egy dossziét, amely legalább 1 millióra becsüli az állat- és növényfajokat, amelyek fenyegetettek világszerte. Az Amazonasban több száz van, amelyek bizonyos fokig nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Olyan fajok, mint a jaguár (Panthera onca), az amazóniai manátusz (Trichechus inunguis), a hárpia (Harpya harpyja), az óriás dél-amerikai folyami teknős (Podocnemis expansa), a csupaszpofájú tamarin (Saguinus bicolor), az amazonasi folyamidelfin (Inia geoffrensis), mindegyiket élőhelypusztulás és vadászat fenyegeti. Meg kell értenünk, hogy ezeknek a fajoknak a veszélyeztetettsége azt jelenti, hogy az ő elterjedési területeik és a velük együtt élők is valamilyen módon szenvednek. Ennek a forgatókönyvnek a leküzdéséhez támogatni kell a több száz szervezet által kidolgozott, folyamatban lévő természetvédelmi akciókat, és olyan akciókban kell részt venni, amelyek célja a jelenleg világszerte tapasztalható degradációs forgatókönyv megfordítása.” (Carlos Durigan interview – Their mission: Amazon (lajtarlili.hu))
Forrás: WCS Brazil
A vizes élőhelyek számtalan problémával küzdenek, és ha feltesszük azt a kérdést, hogy az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység hogyan hat a vízi élőlényekre (pl. orkákra) és a környezetükre és hogy hogyan lehet csökkenteni vagy megszüntetni a hatásukat, Dr. Javier Almunia, tengerbiológus, a Loro Parque igazgatója így látja a helyzetet: „Az éghajlatváltozás drámai hatással lesz a tengeri ökoszisztémákra. A hőmérséklet emelkedése hatással lesz az elsődleges termelőkre, és ennek következtében az egész trofikus láncra, de elősegíti a kiterjedt óceáni területek deoxigenáltságát is, ami drámai mértékben csökkenti a halak mennyiségét. Vannak olyan előrevetítések is, amelyek a halak méretének általános csökkenését jósolják a hőmérséklet emelkedése és az egyes halakra gyakorolt anyagcserehatások miatt. A mérsékelt és hideg területek (ahol az orkák élnek) szintén korlátozottak lesznek, csökkentve a tengeri emlősök számára elérhető élőhelyeket. És vannak előrejelzések az óceáni áramlás változásaival kapcsolatban is, bár a modellek nem elég pontosak ahhoz, hogy megértsük, ez hogyan érinti majd az orkák által hasznosított ökoszisztémákat. Összefoglalva, az orkák kénytelenek lesznek alkalmazkodni az ökoszisztéma intenzív változásaihoz, és valószínűleg északra fognak vándorolni, hogy súlyosan csökkent hal- és tengeri emlősállományt találjanak, amelyekből táplálkozhatnak. E hatások csökkentésének egyetlen hatékony módja a CO2 – kibocsátás mielőbbi csökkentése és a CO2 légkörből való jövőbeli eltávolításának életképes módjainak megtalálása.” (Loro Parque – An island of wildlife (lajtarlili.hu))
Fotó: Loro Parque
Az Amazonas vízi élővilágát veszélyeztető tényezők és azoknak a kiküszöbölése eltér a nyílt vízfelületek, a nagy tengeri és óceáni régióktól, közelebb áll az emberek mindennapi életviteléhez, ezért valós időben jobban megtapasztalható, átérezhető. „A folyók, a vízi tájak és a vizes élőhelyek rendkívül fontos környezetek az Amazonasban. Becsléseink szerint a teljes régió több mint 20%-a ezekből az ökoszisztémákból áll, amelyek összekapcsolódnak és kapcsolódnak a régióban előforduló különböző típusú erdőkkel és ökoszisztémákkal. Ezek a jellemzők tovább növelik az életformák összetettségét és egymás közötti kapcsolataikat. Jelenleg az olyan nagy infrastrukturális munkálatok, mint a vízerőművek, a bányászati tevékenységre használt kiterjedt területek, valamint az erdőirtás, a növényvédő szereket alkalmazó extenzív mezőgazdaság, az amazonasi városok szennyvízelvezetésének hiánya és a globális éghajlatváltozás komoly hatást gyakorol ezen ökoszisztémákra és az egész, kapcsolódó vízi biológiai sokféleségre. Sok esetben ezek a hatások – a higanyszennyezéshez hasonlóan – minden életformát érintenek, beleértve az embereket is, akiket szintén érint a szennyezett halfogyasztás.” – fejti ki Mr. Durigan, a WCS Brazil igazgatója az Amazonas vízi világához kapcsolódó problémákat. (Carlos Durigan interview – Their mission: Amazon (lajtarlili.hu))
Hím kékhátú pipra. Fotó Daniel Zupanc – Vienna Zoo
Így vagy úgy, de a klímaváltozás és hatásai körül sok a megválaszolatlan kérdés, melyet nehezítenek a politikai és gazdasági érdekek összefonódásai. Az emberiséget érintő negatív hatások egy idő után már nem lesznek asztal alá söpörhetők, azzal foglalkozni kell, miközben az élhetetlenbe forduló bolygó, a szennyezett vízen, élelmiszeren és levegőn keresztül az elitre is komoly élettani hatást gyakorol. És ez valószínű hamarabb következik be, mint hogy a kiválasztottak egy másik élhető bolygón kolóniát alapítsanak.
Írta: Lajtár Lili – elkötelezett természetvédő és a Szegedi Tudományegyetem biológus hallgatója
