Kalandozások nemzeti parkjainkban – Őrségi Nemzeti Park

1978-ban megalapították az Őrségi Tájvédelmi Körzetet, amely után 2002. március 8-án hozták létre Hazánk tizedik nemzeti parkját. Elsődleges feladata az Őrség és a Vendvidék természeti és kulturális kincseinek megőrzése és fenntartása. A ma Őrségnek nevezett tájegység 44 települést ölel fel: a történelmi Őrség falvai, kiegészülve az úgynevezett Vendvidékkel és a Belső-Őrséggel.

Mit is kell tudnunk az Őrségről?

Az Őrség területe a Honfoglalás óta lakott, amikor is a nyugati határszél védelmére őrállókat telepítettek ide. Az őrállók a dombok tetején alakították ki őrállásaikat, ahonnan könnyedén szemmel tarthatták a környéket. Az egyre gyarapodó családok által a dombtetőkön kialakított házcsoportok, az úgynevezett „szerek” a mai napig megfigyelhetők néhány őrségi településen.

Őrségi szeres településforma. Fotó: Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság

Az Őrség különlegessége, hogy lakói a honfoglalás óta egy helyben élnek, a térségben nagyobb népvándorlás nem volt jellemző. Ennek köszönhetően maradhattak fenn hagyományos őrségi vezetéknevek – mint a Tamaskó, Könye és Siska -, jellegzetes mesterségek: fazekasság, kópickötés; tradícionális ételek: lásd tökmagolaj, hökkönsült perec és dödölle.

Mik volnának az Őrség kulturális kincsei?

E dombos területen nagyjából 300 évvel ezelőtt hagyományos lakóházakat még fából építették, ezek voltak az úgynevezett boronaházak. Tetejüket nád híján rozsszalmával, vagyis zsúppal borították. Kamra funkciójú épületek voltak a kástuk, amelyek az Alpok térségéből kerültek a nyugati határszélre. Hazánk egyetlen eredeti helyén álló emeletes kástuja Szalafő Pityerszeren az Őrségi Népi Műemlékegyüttesnél található.

Fotó: Szabó Ilona (Pityerszer házai; boronaház)

Az Őrségben szerencsére a mai napig fennmaradtak olyan archaikus mesterségek, amelyek különlegesnek számítanak. Az agyagos talaj lehetővé tette, hogy a fazekasmesterség felvirágozzon a környéken. A Veleméri-völgy falvainak fazekasai országos hírűek voltak, és Somogy és Baranya megyei vásárokba is eljutottak portékáik. A helyi fazekasmesterek edényeit a funkcionalitás és a letisztultság jellemezte. Jellemzően barna vagy zöld mázzal készült használati edények voltak.

Az őrségi fazekasság egy hagyományos őrségi mesterség. Fotó: Erdő-Tóth Zsófia (Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság)

A kosárkötés országosan ismert mesterség, viszont kevesen hallottak a kópickötésről. A kópickötő mesterek rozsszalma vagy kékperje szárat és lehántott mogyorókérget használnak az úgynevezett kópicok elkészítéséhez. Ezek a tárolóeszközök szemestakarmány tárolására, kenyérkelesztéshez is használhatók.

Az Őrség közel 60%-át erdők borítják. Egykor az erdő jelentette az őrségi ember számára a legfontosabb megélhetési forrást. A kevésbé jó minőségű talajok miatt a szántóföldi gazdálkodás nem volt olyan kiemelkedő, mint Hazánk más tájain. Minden gazdának volt kisebb-nagyobb erdeje, amelyet sajátos módon úgynevezett szálaló-gazdálkodással kezelt. Azonban a leleményes őrségiek az erdőt számos módon tudták hasznosítani: ez biztosította téli tüzelőjüket, bogyókat és gombákat gyűjtöttek benne, felhasználták az erdő avarrétegét alomként és gyakran még haszonállataikat is az erdőben legeltették.

Őrségi erdő. Fotó: Dr. Németh Csaba (Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság)

Mik az Őrség természeti értékei?

A helyi emberek életmódja nagy hatással volt a jellegzetes őrségi táj kialakulására. Gazdálkodtak, állatokat tartottak. Ezért a réteket, gyepeket évente kétszer kaszálták, amely nem csak a haszonállatoknak, hanem a védett növény- és állatfajoknak is kedvezett. A kaszálás és legeltetés hatására a rétek nem erdősültek vissza. A tiszta vízű, csobogó patakok mentén található nedves kaszálóréteken tavasszal szibériai nőszirom, sárga sásliliom, európai zergeboglár, széleslevelű ujjaskosbor, kígyógyökerű keserűfű virít, míg ősszel a kornistárnics lila virágai láthatók. A patakoktól messzebb eső száraz kaszálókon áprilistól agárkosbor, sömöröskosbor, boglárkák és harangvirág díszlik, míg ősszel az őszi vérfű bordó bugavirágzata és az őszi füzértekercs karcsú fehér virágai díszítik a fakuló tájat. Nyáron különböző lepkefajok tömkelege repked virágról-virágra.

Vérfű-hangyaboglárkák őszi vérfű virágzatokon. Fotó: Gór Ádám

Jellegzetes élőhelyek a kaszálógyümölcsösök, amelyek kettős hasznosításukról kapták nevüket. A ház végében húzódó gyümölcsös alját kaszálták, ezáltal a gyümölcs mellett széna is keletkezett. Ezek a kaszálógyümölcsösök a mai napig fennmaradtak, rengeteg helyi hagyományos gyümölcsfajtát őriznek. Az idős gyümölcsfák odvaiban madarak találnak maguknak fészkelőhelyet.

Az Őrség jellegzetes élőhelyei a lápok. A tőzegmohás lápok olyan vizes élőhelyek, amelyekben a viszonylag állandó vízborítottság miatt az elhalt növényi részek nem bomlanak le, hanem tőzegréteget hoznak létre. A hazai 20 tőzegmoha fajból 16 megtalálható az Őrségben.

Őrségi táj. Fotó: Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság

Az erdei élővilágon is megmutatkozik az emberi tevékenység: az emberek elegyes erdei fenyvesek avarrétegét elhordva akaratlanul is a talaj savanyodását idézték elő, amely olyan növényfajok megtelepedésének kedvezett, mint a kapcsos korpafű, és az ernyős illetve kereklevelű körtike. Ezek a védett növényfajok még a mai napig megtalálhatók a Vendvidéken.

Apátistvánfalvi látkép. Fotó: Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság

Írta: Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság