Kalandozások nemzeti parkjainkban – Fertő-Hanság Nemzeti Park II.

Répce-mente kincsei

A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság működési területén belül számos kisebb és nagyobb állóvíz, valamint vízfolyás található. A vízfolyások közül, talán az egyik legtermészetesebbnek a Répce tekinthető, ugyanis igazi kanyargós lefutású vadvíz, melyet párhuzamos védművek nem szorítanak gátak közé. Régebben számos kisebb malom volt megtalálható a vízfolyáson, melyek megakadályozták a meder bevágódását, a talajvíz szintjét kellően magasan tudták tartani, anélkül, hogy a folyó természetességét rontották volna. Mára már csak nyomai láthatóak a mederben az egykori malmoknak.

A folyó Ausztriából, több forrásból ered, Győr-Moson-Sopron megyébe Nagygeresd településen lép be. A Rába bal oldali mellékfolyója. Régen, a szabályozások előtt egyenesen a Fertőbe torkollott, ma a Kis-Rábán keresztül jut el vize a Hanságba. A folyót és környezetét a vízrendezések előtt a Hansághoz hasonló mocsárvilág jellemezte. Annak ellenére, hogy a múlt századi nagy folyószabályozások nyomai a Répcén is visszakövethetőek, Nagygeresdtől Répceszemeréig tartó szabályozatlan szakaszán csaknem eredeti állapotában tanulmányozható maga a kisvízfolyás természetes dinamikája, az arra jellemző növény- és állatvilág, valamint a folyó árterén található természetes vegetáció. A folyó árnyalását az azt kísérő galériaerdő biztosítja, még „vadregényesebbé” téve a vízfolyás képét.

Répce tavasszal. Fotó: Takács Gábor

A Répce kiváló vízminőségének köszönhetően olyan érzékeny, védett gerinctelen fajok is előfordulnak a vízfolyásban, mint a feketelábú szitakötő, a rajnai denevérszárnyú-kérész, a dunavirág, vagy az Európában már a kipusztulás szélére sodródott, Natura 2000 jelölőfajok az erdei szitakötő és a tompa folyamkagyló.

Erdei szitakötő. Fotó: Dr. Ambrus András

A Répce halfaunája is tükrözi természetességi állapotát, hiszen több védett és/vagy Natura 2000 jelölőfaj is megtalálható a folyóban, mint a vágó csík, a szivárványos ökle, a halványfoltú küllő vagy éppen a sujtásos küsz.

A vizes és vízhez kötődő élőhelyek közül a Répce-mentén a vízi és vízparti növényzetet, a magassásréteket, a kékperjés réteket, valamint a rendszeresen kaszált mocsárréteket kell megemlíteni (a terület leggyakoribb fátlan társaulása). Az unikális növényfajok közül a területen tömegesen fordul elő a szibériai nőszirom, a réti iszalag, agárkosbor, buglyos szegfű és a kornistárnics. A Répce-mentén a védett növényfajok mellett jelentős állománya található meg a védett és/vagy Natura 2000 jelölő lepkefajok közül a nagy tűzlepkének, a zanótboglárkának, farkasalmalepkének és a vérfű-hangyaboglárkáknak.

A Répce mentén található az országosan is ismert csáfordjánosfai „tőzikés” erdő. A Kisalföld ritkaságszámba menő keményfa-ligeterdeje 1955 óta élvez védettséget, a természetvédelmi kezelés célja a természetes folyamatok érvényesülésének biztosítása, a lehető legkisebb emberi beavatkozással. Kora tavasszal a tavaszi tőzike fehér szőnyegként borítja az erdő alját, ahol akár 250-300 éves idős kocsányos és magyar tölgy faegyedek is megtalálhatóak.

Csáfordjánosfai tőzikés. Fotó: Takács Gábor

Az erdő ad otthont számos védett vagy fokozottan védett és/vagy Natura 2000 jelölőfajnak, mint a skarlátbogár, a szarvasbogár, kék pattanóbogár, nagy hőscincér, vagy a denevérek közül a hegyesorrú és közönséges denevér, valamint a nyugati piszedenevér.

Nagy szarvasbogár. Fotó: Dr. Szita Renáta

Az idei száraz év a Répcén is nyomott hagyott, alsóbb szakaszai (Vitnyéd, Agyagosszergény határában) teljesen kiszáradtak nyár végére. A felsőbb szakaszokon szerencsére a mederben mindig volt víz, ennek köszönhetően a Répce faunája át tudta vészelni ezt az időszakot. Azonban a környező mocsárrétek idő előtt leszáradtak, a Répce nem tudta kellő mennyiségű vízzel táplálni azokat. A száraz időszakok hatásának csökkentésére egy vízfolyáson fontos az azt övező árnyaló állomány megléte, mely csökkenteni tudja a víz párolgását. Emellett ilyen „ínséges” időkben fontos lenne a területi vízvisszatartás is, mely szerepkört az egykori vízimalmok napjainkban el tudnának látni.

A Répce Csáfordjánosfánál. Fotó: Dr. Szita Renáta

Írta: Dr. Szita Renáta

A cikk borítóképét készítette: Szabó Ilona (Az elvarázsolt erdő)