Izgalmas téli látnivalók a Mágor-pusztán

2019.12.14.

A Körös-Maros Nemzeti Park Mágor-puszta részterülete télen is tartogat érdekességeket. A levegőben zsákmányra leső ragadozó madarak pásztáznak, a védett területhez közeli lucernaföldeken túzokok táplálkoznak, a kökény- és vadrózsa bokrokat pedig fenyőrigók népes csapatai lepik el.

Mágor-puszta a Kis-Sárrét északnyugati határán, a Sebes-Körös ősi árterén fekszik. Mai arculata a folyószabályozásokat követően alakult ki. Jellegét tekintve úgynevezett másodlagos szikes puszta, melyen értékes mocsármaradványok is találhatók. A 947 hektáros terület 1987 óta védett.

A Mágor-puszta kisebb kiterjedése ellenére is igen értékes élővilágnak ad otthont. Kissé megkésve, december elején beköszöntött a télies időjárás, ami átalakította az itt élő állatok mindennapjait.

A védett területen több ritka ragadozó madarunk költ, mint például a rétisas, a parlagi sas és a kerecsensólyom. Érdekesség, hogy e három faj egyedei itt egymáshoz egészen közel, egy kilométeren belül költenek. Ezekkel a madarakkal a téli időszakban is találkozhatunk. A rétisasok már a fészek közelében tartózkodnak, és hamarosan megkezdik annak tatarozását, mivel ők az egyik legkorábban költő madárfajunk. Mágor-pusztán jelentős számban költenek vörös vércsék, melyek közül most is több példány maradt itt télire. Egyre több egerészölyv és kékes rétihéja csatlakozik hozzájuk. A napokban láttuk az első gatyás ölyvet is. Az itt elérhető mezei pocok állomány stabil táplálékbázist biztosít a ragadozó madarak számára.

A terület egyben túzok élőhely is, de a téli időszakban a védett területhez közeli Földház-zugon láthatjuk a nagy madarakat, amint a lucernaföldeken táplálkoznak. Az itteni túzokpopuláció örvendetesen növekszik, már mintegy 50 példány él a térségben. A hideg beköszöntével egyre nagyobb fenyőrigó-csapatokat figyelhetünk meg, amint a legelőn kutatnak táplálék után, vagy a kökényes, vadrózsás bokrok terméseit csipegetik.

A védett terület határát képező Holt-Sebes-Körösnek igen gazdag a halfaunája, amit az is bizonyít, hogy szerencsés esetben vidrára, vagy annak a nyomára is rábukkanhatnak az erre kirándulók.

A cikk borítóképét készítette: Berendi Tibor (Vidravacsora)