Ipari pusztaságból állatok oázisáig – 5 megoldás, amely megvédhetné a biodiverzitást

A biológiai sokféleség folyamatosan csökken. Az élőlények diverzitásának fenntartása mára az ember feladata (is) lett. És bár sokat teszünk azért, hogy ez a folyamat nagyobb méreteket öltsön, a mérleg másik oldalán ott vannak már a sikeres megoldások és a természeti területek megmentése is. Ebből mutatunk be párat.

A kihalás szélére sodródó fajok megmentésére és élőhelyeik védelmére számos megoldás kínálkozik. Az egészséges, gazdag diverzitású élőhelyek jobb minőségű vizet, levegőt, talajt nyújtanak, így élelmiszert, megfelelő életminőséget jelentenek, sőt a fertőző betegségek kockázatának csökkenését is. A jelentőségük tehát óriási, ha egészséges életet szeretnénk élni, és mindezt egy jól működő környezetben szeretnénk megoldani.

Az óceánok a legsérülékenyebbek. Kép: canva

Egy jelentős tanulmány idén feltárta, hogy a természetvédelmi erőfeszítések általában hatékonyan megoldhatják a biológiai sokféleség globális csökkenésének problémáját. Nemzetközi kutatók 10 éven át értékelték a védelmi intézkedéseket, beleértve a védett területek létrehozását, az élőhelyek helyreállítását és az invazív fajok felszámolását. Azt találták, hogy a legtöbb esetben (66%) ezek az intézkedések javították a biológiai sokféleség állapotát, vagy lelassították a csökkenését.

Kétségtelen, hogy az ezekhez hasonló természetvédelmi projektek iránti igény egyre nagyobb. Két évvel ezelőtt több mint 100 nemzet vezetői aláírták a világ természetének megmentését célzó legambiciózusabb nemzetközi erőfeszítést: arra „esküdtek fel”, hogy 2030-ra megoldják a világon a szárazföldek és az óceánok 30%-ának a védelmét. 2024 októberében a világ vezetői ismét összegyűltek, hogy számba vegyék a célok megvalósulásának helyzetét a kolumbiai Caliban.

Egyelőre a világ nagyon messze áll a kitűzött célok elérésétől: a szárazföldnek mindössze 17%-a, óceánjainknak pedig 8%-a áll valamilyen védelem alatt a The Nature Conservancy szerint. Sőt, az a terület, ahol a védelmet hatékonyan érvényesítik, valószínűleg ennél is kevesebb.

A Future Planet öt bevált módszert javasol a biológiai sokféleség helyreállítására és a természet megőrzésére.

A vizek mellett a szárazföld is legalább olyan fontos védelmet élvez. Kép: canva

Hogyan védjük óceánjainkat?

A bolygónk 70%-át borító és a bioszféra több mint 95%-át kitevő óceánok biológiai sokfélesége kérdés nélküli. A Bloomberg Philanthropies Ocean Initiative legutóbbi jelentése szerint azonban a világ óceánjainak mindössze 2,8%-át védjük hatékonyan, és csak 8,3%-a valóban védett.

A tengeri védett területek (MPA), ha megfelelően kezelik őket, a biológiai sokféleség kulcsfontosságú menedékeivé válhatnak, számtalan fajt megvédenek a túlhalászástól, a szennyezéstől és az élőhelyük elpusztulásától. Azok az országok, amelyek az ún. MPA-kat létrehozták, nagy sikereket értek el a biológiai sokféleség védelme terén.

A biodiverzitás és az ökoszisztéma-szolgáltatások háromnegyede az IPBES 2019-es globális értékelése szerint már megváltozott. A jelentés megállapította, hogy az emberi tevékenységek miatt az óceánok 66%-a csökkenő tendenciát mutat a szóban forgó szempontból. A világ vezetői a 30×30-as tervet a természet „utolsó esélyének” nevezték.

A Seychelle-szigetek, az Indiai-óceán 115 szigetéből álló szigetcsoport például jelentős „bálna-visszatelepítésen” esett át, miután aláírt egy olyan csereügyletet, amely az államadósság csaknem 16,8 millió GBP (22 millió USD) értéke ellenében beszámított 13 MPA-t. Erre azért is volt nagy szükség, mivel a ’60-as években a szovjet bálnavadászflotta megtizedelte a populációt.

Az Azori-szigeteken 2024 októberében hozták létre az Atlanti-óceán északi részének legnagyobb MPA-ját, amely 287 000 négyzetkilométer, és a portugál szigetcsoportot körülvevő tenger 30%-át védi. Portugália első MPA-ját helyi halászok tervezték, akik meg akarták védeni az Algarve polip- és szardíniapopulációit. A 156 négyzetkilométernyi tengert és a 20 négyzetkilométeres halászatmentes zónát felölelő terület lehetőséget adott a természetnek, hogy újraéledjen, és biztosítsa a létfontosságú élelmiszerforrásokat a jövőben is.

Az MPA-k kialakítása jelentős lépés. Kép: canva

Hogyan harcoljunk az invazív fajok ellen?

Már több ízben is megírtuk, hogy az invazív fajok micsoda pusztítást végezhetnek az ökoszisztémákban. Évente több mint 423 milliárd dollárba (333 milliárd GBP) kerülnek a világgazdaságnak, és a biodiverzitás globális csökkenésének egyik legfőbb hajtóerejeként azonosították őket. 1500 óta az invazív fajok megjelenése a növények kipusztulásának 25%-áért és az állatokénak 33%-áért felelős. Éppen ezért különösen fontos, hogy ezeket a fajokat eltávolítsuk az élőhelyekről, hogy megakadályozzuk a sokféleség csökkenését. Ez azonban egyre nehezebb, mivel az éghajlatváltozás hatására a kártevők könnyebben vetik meg a lábukat, és új élőhelyekre terjeszkednek, amelyek korábban túl hidegnek bizonyultak volna.

Az olimpiai evezősök és szörfösök is felhívják a figyelmet az invazív fajok környezeti fenyegetésre, az USA-ban pedig invazív fajokból főznek a szakácsok. Habár ez a megoldás nem valószínű, hogy kiiktatja őket, de felhívhatja a figyelmet a jelenségre.

Egyes esetekben azonban lehetséges a teljes felszámolás. A Csendes-óceán középső részén fekvő Palmyra trópusi szigetének 2011-ben sikerült megszabadulnia mind a 20 ezer patkánytól, amelyek elözönlötték a szigetet. De mi is írtunk a több formában megjelenő invazív fajokról: nem kell messzire menni, elég, ha a kertben tavasszal hemzsegő spanyol meztelencsigákra vagy a nyáron szaporodó poloskákra gondolunk.

Az invazív fajok mindenhol teret hódítanak maguknak. Kép: canva

Hogyan állítsuk helyre a vizes élőhelyeket?

A vizes élőhelyek a vadon élő állatok nélkülözhetetlen otthonai, emellett segítenek megelőzni az árvizeket, friss ivóvizet biztosítanak, és csökkentik a part menti eróziót. A vizes élőhelyek sajnos a leginkább leromlott állapotú élőhelyek közé tartoznak, az ember a világ vizes élőhelyeinek 85%-át károsítja. De vannak jó példák a világban, amikor is ezt a folyamatot visszafordították.

A világ leginkább szennyezett élőhelyének helyreállítása folyik Floridában, az Egyesült Államokban. Az Everglades nevű kiterjedt vizes élőhely mérete egykor a jelenleginek a kétszerese volt, de most újra virágozni kezd. A cél az, hogy javítsák az állam csökkenő vízbiztonságát, és elősegítsék a vadvilág visszatérését.

Másik jó példa Srí Lanka fővárosa, Colombo, ahol a helyi erőfeszítéseknek hála az egykori szeméttelepet jégmadaraktól, görbenyakú kócsagoktól, gázlómadaraktól és kormoránoktól hemzsegő vizes élőhellyé alakították át, miközben a terület rózsaszín tavirózsáknak és vízibivalyoknak is otthont ad.

A vizes élőhelyek a klímaváltozás hatásait is csökkentik. Kép: canva

Sőt, egyes vizes élőhelyek szénelnyelőként is funkcionálnak, ami a klímaváltozás idejében egyre nagyobb lehetőséget jelent. Egy finn halászközösség a Linnunsuo szénben gazdag tőzeglápjait a tőzegkitermelésre használt szennyezett, kopár területből vízimadarak otthonává változtatta. Alig egy évvel a 2013-as helyreállítás után több mint 100 faj tért vissza Linnunsuóba. Azóta további 100 faj csatlakozott hozzájuk.

A fenti történetek bizonyítják, hogy az élőhelyek helyreállítása bármilyen leromlott területen megtörténhet, nem csak a korábbi ipari területeken. Akár te magad is előállíthatsz egy ilyen ökoszisztémát kerti tó létesítésével, a fűnyírás mellőzésével vagy menedékhelyek kialakításával.

A te kerted is lehet a biodiverzitás központja. Kép: canva

Hogyan mentsük meg a kulcsfajokat?

Minden növény és állat egy gondosan kiegyensúlyozott ökoszisztéma részeként él, és ha a rendszer egy elemét eltávolítják, az egyensúly elvész. Vannak azonban olyan állatok, amelyek a többinél fontosabb szerepet töltenek be, ha egy egészséges ökoszisztémáról van szó. Ezeket kulcsfajoknak nevezik, és védelmük központi szerepet játszhat számos más faj megmentésében, hiszen utóbbiak is az előbbiek jelenlétére támaszkodnak.

A vízibivaly is kulcsfajnak számít. Kép: canva

Az ún. ökoszisztéma-mérnököket gyakran kulcsfajoknak tekintik. Az Egyesült Államokban a visszatelepített hódok például azzal foglalatoskodnak, hogy újjáépítsék a vidrák, a teknősök és a halak elveszett élőhelyeit. A Galápagos-szigeteken eközben az óriásteknősök „buldózerként dózerolják le” a fás szárú növényekkel benőtt tájat, így a kritikusan veszélyeztetett hullámos albatrosz visszakapja a kifutóként és fészkelőhelyként is használt tisztásokat. A vizes élőhelyeken a vízibivalyok is átalakítják a környezetüket, egészséges élőhelyeket teremtve mindenféle faj számára, a békáktól a denevérekig. A Kongói-medencében pedig az afrikai elefántok hoznak-visznek magokat és tápanyagokat, így segítenek a fáknak magasabbra nőni és tovább élni.

A szakértők szerint egy dolog egyértelmű: a kulcsfajok védelme alapvetően fontos a biológiai sokféleség megőrzésében. Ahol Montana prériföldjein a szarvasmarhák helyére bölények kerültek, ott nőtt az őshonos növények és a fontos állatok populációja is, mint például a jávorszarvasé.

Hogyan keltsük életre az erdőket?

Az erdők pusztulása világszerte komoly veszélyt jelent a biológiai sokféleségre. 2001 és 2011 között a világ 437 millió hektár erdős területet veszített el. Egy becslés szerint a világ trópusi esőerdőinek csaknem kétharmada leromlott vagy elpusztult. Latin-Amerikában és a Karib-térségben az állatállomány 95%-kal csökkent az elmúlt 50 évben az intenzív erdőirtás és a mezőgazdasági terjeszkedés nyomán.

Komolyan kell vennünk az erdőben élő fajok védelmét. Kép: canva

Ha az erdőket megfelelően védjük, a biológiai sokféleség kialakulását is segítjük. Az ecuadori Los Cedros erdőben majmok kiáltoznak, és mintegy 400 madárfaj rikácsol. De ez nem volt mindig így. Los Cedros élővilágát súlyosan veszélyeztették a bányászati ​​tevékenységek és az erdőirtás. 2021-ben egy bíró úgy ítélte meg, hogy az erdőben történő bányászat sérti a terület alkotmányos természeti jogait (ez egy növekvő mozgalom, amely elismeri a természet és az emberek vállalatokéval azonos védelemhez való jogát). Az erdő jogi személyiséget kapott, és a biológiai sokféleség szentélyévé változott.

A faültetést gyakran a klímaválság egyszerű megoldásaként említik, de a szakértők szerint a meglévő erdők védelme a legjobb módja a szén megkötésének és a biológiai sokféleség támogatásának. A természetes erdőfelújítás, amikor is a fák spontán módon, korlátozott emberi beavatkozással újra erőre kaphatnak, meglepően hatékony természetvédelmi eszközként hódít világszerte. Egy tanulmány szerint a természetes megújulás 40-szer több szenet képes elnyelni, mint az ültetvények, és több faj számára biztosít élőhelyet.

A lehetőségek tehát adottak, és sok esetben nem kell óriási beavatkozásokra gondolni, néha csak elég, ha hagyjuk a természetet úgy élni, ahogyan mindig is tette.

Írta: Granát-Galló Tímea