Nemcsak nagyszerű természetfotós, de szerető apa, férj, testvér és barát távozott el közülünk. Sokan ismerték és szerették Hollósi Zoltán természetfotóst, aki éveken át a Varázslatos Magyarország aktív pályázója volt, 31 pályázaton vett részt 75 pályamunkával. „Segíthetek?” című képe a Varázslatos Magyarország fotós és természetvédelmi magazin nyári számának címlapfotója lett, amelyet Zoltán még jogos büszkeséggel élhetett meg. Családja gondolataival és munkáiból készített válogatással szeretnénk őt megtartani emlékezetünkben.

„Amilyen szeretettel figyelted a természetet, olyan gondoskodással voltál az élet apró dolgai iránt. Amilyen lelkesedéssel lested a mező madarait, olyan odaadással törődtél velünk. A puszta nyugalmát és békéjét szeretted, ebből egy szeletet mindig hazahoztál nekünk. Gyönyörködtél abban, amit Isten alkotott ‒ a természet csodáiban, ezt a látást pedig sosem voltál rest átadni nekünk. Szerettük hallgatni, ahogy mesélsz, ahogy tanítasz. Te mindig a legnagyobb tanítómester szavait fogadtad meg.

Bennünk most nagyon mélyen megszakadt valami, mert nem hallhatjuk többé a lelkes szavaidat, a történeteidet, a bölcsességeidet, a humorodat. Többé nem várhatunk haza egy-egy fotózás után, hogy elmesélhesd, melyik különleges pillanatát kaptad el a természetnek.

Nagy űr maradt utánad, és ez a hatalmas tér kitölthetetlen. Az emlékeinkbe menekülünk, mert ott még velünk vagy. Végigkísértél bennünket egy életen át, szerető, gondoskodó apa és férj voltál: kitartást, bátorságot, becsületet tanultunk tőled, emberséget, türelmet és hitet. Mindenedet nekünk adtad, önzetlenül, szó nélkül.

Volt, hogy a füstifecskéket kaptad lencsevégre, mielőtt azok hosszú útra indultak. A napon sütkéreztek, tollászkodtak. Azt mondtad, nincs más választásuk, ez génjeikbe van írva, őseik is ezt tették. Azt mondtad, az élet rendje, ennek ellenére mintha ilyenkor elszakadna benned valami. Most Te is hosszú útra indultál, és habár tudjuk, hogy mindez a nagy történet része, apró darabokra tört a szívünk és lelkünk, és úgy érezzük, ezt nem lehet többé ugyanúgy összeragasztani. De ha felnézünk az égre, Te fogsz eszünkbe jutni. A színes madarakról, a világunk szépségeiről, és mindig emlékezni fogunk arra, ahogyan meséltél a varázslatos természetről, az élet szépségéről – ahogy senki más nem fog.

Ebben a nagy ürességben más nem maradt, mint hálásnak lenni. Érted és mindazért, amit tőled kaptunk. Felidézni a régen eltűnt időket veled, amikor testvérként voltunk melletted, gyerekként az öledben, feleségként a karjaidban. Igyekszünk megőrizni mindazt, amit átadtál nekünk. Gyakorta fel fogunk nézni, és mindig reménykedni fogunk, hogy egyszer még szabad madárként fogunk melletted repülni és hallgatni, ahogy az alattunk elterülő, színes, vad tájról mesélsz. Köszönjük a szeretetedet, hogy voltál nekünk és lehettünk neked.”

A Hollósi család

Segíthetek?
VM magazin Nyár – Hollósi Zoltán címlapfotójával
A hajnal varázsa
A dühös
Egy szál…
Hé! Hozzád beszélek!
Alkony szöcskével
Egerészölyv portré
Egérke
Őszi hangulat
Teríték
Koncentráció
Három barát
Szitakötő szerelem
Hajnali őrjárat
Landolás
Virágbogár
Nászajándék
Kapaszkodó
Család
Bujócska