Az állatok ugyan a jeges kontinensen élnek, ám nem a jéggel állandóan fedett területein.
Amióta az ember betette a lábát a déli kontinensre, azóta rejtély, miként kerültek oda, s miként éltek túl minden eddigi viszontagságot az ott honos szárazföldi állatok. Ez különösen az olyanok esetében izgalmas kérdés, amely fajok nem tudnak nagy távolságot megtenni, így például azok az ugróvillások, amelyekre már az első belga antarktiszi expedíció során rábukkantak, 1897-ben. Ma már tudjuk, hogy ezek az aprócska ízeltlábúak a déli kontinens jégmentes területein széles körben elterjedtek. No de hol voltak akkor, amikor a legutolsó nagy eljegesedés idején ezeket a ma jégmentes területeket is jég borította? Vajon csak a jégkorszak után kerültek a déli kontinensre az állatok, vagy jóval korábban, a jégkorszakot megelőző életközösség részeiként éltek ott, vagy mi történhetett?
Az úgynevezett nunatak egy olyan csupasz hegyorom, amit jég és hó vesz körbe minden oldalról. A Képen a Victoria-földön álló Starr-nunatakot láthatjuk. Forrás: WIKIMEDIA COMMONS
Egy ausztrál kutatócsoport a Biology Letters folyóiratban részletezte a vizsgálatai eredményét, ezekben egyrészt felmérték, hogy pontosan hol élnek jelenleg az urgróvillások az antarktiszi régióban, illetve megvizsgálták az élőhelyeik környezetében azt, hogy mikor lehetett jég alatt az a felszín, ahol az állatok éltek. Ez utóbbihoz a felszínt borító kőzetekben megmérték azokat az izotópokat, amelyek a kozmikus sugárzás hatására keletkeznek – e sugarakról tudjuk, hogy a jégréteg alá nem tudnak behatolni. E módszerrel, amelyet a geológusok sokfelé és régóta használnak, rekonstruálni tudták, hogy hol és mennyire volt kiterjedt a jégtakaró. A mért időszaki adatokat és az ízeltlábúak elterjedését összegezve született meg aztán az elméletük.
Antarktiszi ugróvillások csoportja. Az állatkák alig pár milliméteresek. Forrás: INATURALIST
