A Körös-Maros Nemzeti Park lakói közül a kétéltűek és hüllők is téli álomba szenderültek már. Mivel ezek az állatok a mérsékelt égövi tájakon télen nem találnak maguknak táplálékot, ráadásul a fagyokat sem bírják, ezért túlélési stratégiaként a hibernálást választották. A föld melegebb tájain sem a kétéltűek, sem a hüllők nem alszanak téli álmot.

Magyarországon a hüllők közül a mocsári teknős illetve különböző kígyók és gyíkok fordulnak elő. Hidegvérű állatok lévén télen nem maradnának életben, ezért nyár végén, ősz elején igyekeznek minél több táplálékot magukhoz venni, hogy legyen tartalékuk a hibernálás idejére. Téli álmuk alatt tizedére csökken a szívverésük, légzésük és minden egyéb életfunkciójuk. Táplálékot egészen a tavaszi ébredésig egyáltalán nem vesznek magukhoz. Általában olyan búvóhelyet keresnek, amely fagymentes és viszonylag száraz, a nedves közeget kerülik. Szívesen választanak például talajszinten lévő faodúkat, üregeket, melyekben megfelelő a páratartalom, ami azért fontos, hogy ne száradjon ki a bőrük. A mocsári teknős (hazánk egyetlen teknősfaja) azonban e téren kivételt képez, ő ugyanis oxigénszegény környezetben, a mocsárba fúródva is kibírja a telet.

Farkos és farkatlan kétéltűek egyaránt honosak hazánkban. A farkosakhoz a gőték és a szalamandrák, a farkatlanokhoz pedig a békák tartoznak. A hüllőkhöz hasonlóan a kétéltűek is hidegvérűek, tehát a hideg és a táplálékhiány miatt kénytelenek hibernált állapotban átvészelni a telet. Nekik azonban kifejezetten szükségük van a vizes közegre, a vízben és nedvességben gazdag környezetre, másképp ugyanis kiszáradnának. A telet tehát kifejezetten oxigénszegény környezetben alusszák át, általában a víz azon rétegeiben, ahol már nincs jég, vagy mocsarakban, vízinövényekbe kapaszkodva. Rájuk is jellemző, hogy a hibernáció előtt sok táplálékot halmoznak fel, energiát raktároznak el, így tudják átvészelni ezt az időszakot.

Azt, hogy a hüllők és a kétéltűek mikor vonulnak téli álomra, alapvetően a napsütéses órák száma határozza meg. Ha ugyanis a napos időszak egy meghatározott szintre csökken, akkor a szervezetük olyan hormont kezd termelni, amely hibernálásra készteti őket. Tavasszal ugyanígy, a napsütés hatására kezdődik el a hormontermelés, ami ébredésre készteti őket. A szalamandrák már február végén, március elején felkelnek, a zöld levelibékák viszont csak április végén jelennek meg ismét.

A cikk borítóképét készítette: Gór Ádám

Fotó: Szegedi Fruzsina
Fotó: Szegedi Fruzsina
Fotó: Szegedi Fruzsina