Három rókalepkefaj előfordulása Zalában

2020.04.28.

A napjainkra erősen megritkult és veszélyeztetett rókalepkék áttelelt egyedeivel tavasszal találkozhatnak a szerencsés természetbarátok.

Lepkészeti felmérésekkel megbízott szakértő kutatónk, Scherer Zoltán izgatott telefonbejelentést tett a Nyugat-Zala Tájegység felé: sikerült lencsevégre kapnia a vörös rókalepke (Nymphalis xanthomelas) egy tépett szárnyú, viharvert, de jól felismerhető áttelelt egyedét a Dél-zalai homokvidék Natura 2000 területen!

A Vörös Könyvben is szereplő, 50.000 Ft természetvédelmi értékű védett lepkefajnak jelenleg ez a legnyugatibb ismert előfordulása. Délnyugat-szibériai faunaelem, mely a múlt században hűvös patakvölgyeinkben is előfordult, azonban az 1980-as években nyomtalanul eltűnt. A 2000-es években bukkant fel újra hazánkban, az Északi-középhegységben. Alacsony egyedszámának ellenére lassan, de biztosan terjed újra nyugat felé, 2019. márciusában Bathó Imréné bukkant rá Zala megyében, a Keszthelyi-hegység területén egy áttelelt példányára.

Felismeréséhez gyakorlott szem szükséges, terepen nagyon könnyen összetéveszthető a nagy rókalepkével (Nymphalis polychloros), mely a vörös rókalepkénél gyakoribb, de még így is ritkának számító, szintén védett lepkefajunk. Bekő Tamás zalai lepkekutató az elmúlt években pár tucatnyi előfordulási adatát dokumentálta az elmúlt évekből, idén öt helyen észlelte a fajt Zala megyében.

Ugyanezen nemzetséghez tartozik a fenti két fajtól könnyebben megkülönböztethető kis rókalepke (Nymphalis urticae), mely szintén a Vörös Könyvben szereplő, 50.000 Ft természetvédelmi értékű lepkekincsünk. A múlt század végéig egyik leggyakoribb nappali lepkefajunknak számított, azonban váratlanul és hihetetlen sebességgel omlott össze állománya az ezredforduló környékén. Manapság Zala megyében rendkívül értékesnek tartjuk minden adatát, Bekő Tamás lepkész barátunk 2020-ban három élőhelyen találta meg áttelelt egyedeit.

A rókalepkék a tarkalepkefélék családjához sorolandók. A telet imágó alakban vészelik át fák odvaiban, kéreg alatt, padlásokon és melléképületekben. Tavasz elején bújnak elő, ilyenkor e sokat látott példányokkal találkozhatunk. A kis rókalepkének évente két, a nagy és vörös rókalepkének egy-egy nemzedéke repül. Nyáron, frissen kelt egyedei jóval ritkábban kerülnek szem elé.

Óvjuk őket és élőhelyeiket, hogy utódaink is rácsodálkozhassanak szépségükre!

Összeállította: Magyari Máté – BfNPI Nyugat-Zala Tájegység vezetője

A cikk borítóképét készítette: Gór Ádám (Vörös rókalepke)

Vörös rókalepke | Fotó: Scherer Zoltán

Kis rókalepke | Fotó: Bekő Tamás

Nagy rókalepke | Fotó: Bekő Tamás