Tévedés azt hinni, hogy a harkályok csak akkor kopogtatják a fákat, ha táplálék után kutatnak. A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületét járva érdemes figyelmesen hallgatózni, hogy megtanuljuk megkülönböztetni az élelemszerzést célzó kopogást a párkereső dobolástól.
A dobolás a harkályok egyedi jellegzetessége. Képesek dobpergésre emlékeztető hangot létrehozni, de nem a saját hangképző szervükkel, hanem az arra alkalmas, megfelelő rezonanciájú fák nagyon gyors kopogtatásával. Ennek a dobolásnak a célja ugyanaz, mint a klasszikus madáréneknek, azaz hogy párt találjanak, illetve megvédjék az általuk elfoglalt területet. S, hogy miként lehet megkülönböztetni a táplálékszerzést szolgáló kopogást a párkereső dobolástól? Egyszerűen: amikor a harkály a fában megbúvó rovarokat keresi, akkor a kopogtatásnak nincs szabályos üteme, a párkereső dobolás során viszont az adott harkályfajra jellemző ritmusban, ütemben és hosszúságban hallhatók a jellegzetes kopogó hangok.
Fotó: Balla Tihamér
A harkályok doboláskor elképesztően gyors egymásutánban mérnek ütéseket a kiválasztott, megfelelő elhelyezkedésű és rezonanciájú faágakra. Legelterjedtebb harkályfajunk, a nagy fakopáncs például egyetlen másodperc alatt akár 16 ütést is végez a csőrével. Doboláskor nem is sérti meg a fa felületét, mert másképpen, más szögben üti meg, mint a táplálékkeresés során, amikor sokkal ritkábban, de nagyobb erővel, a faanyagot vésve, megbontva üti a fát.
A laikusok számára igen hasonlóak a különböző harkályfajok dobolásai, azonban a szakemberek már megállapították, hogy az egyes fajok különböző hosszúságban és különböző sűrűséggel kopogtatják ilyenkor az ágakat. A közép fakopáncson kívül az összes hazai harkályfajra jellemző ez a viselkedés. A közép fakopáncsoknál ezt a jellegzetes hangkibocsátás helyettesíti.
A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületén a nagy fakopáncs és a balkáni fakopáncs is nagy számban megtalálható. Jelen van itt az egyik leglátványosabb megjelenésű harkályunk, a zöld küllő, valamint a legnagyobb, igen impozáns méretekkel rendelkező fekete harkály is. Utóbbi harkályfaj dobolása jóval lassúbb ütemű, de erőteljes hangú. Bár meglehetősen ritkán, de találkozhatunk a marosi erdőkben legkisebb harkályfajunkkal, a kis fakopánccsal is. Ha figyelmesen járjuk az erdőt, akkor tavasszal meghallhatjuk a vékony ágakat megrezegtető, sűrű, halk dobolását.
A cikk borítóképét készítette: Fekete Sándor (Kapaszkodó)
