Beszélgetés Bodnár V. Róberttel filmrendezővel

2021-ben elkészült a Stardust Films legújabb egész estés filmje, mely a hortobágyi puszta világának eddig ismeretlen arcát és az elzártan élő, az évszázadok alatt mit sem változó, letűnt hagyományokat követő maroknyi pásztor életét tárja a nézők elé. A film támogatói közt a Varázslatos Magyarország is szerepel. Bodnár V. Róberttel, a film rendezőjével beszélgettünk.

Az új dokumentumfilmed címe a talányos hangzású Hajszra és Cselőre. Honnan jött a különleges cím, és mit jelent?

Valóban különleges, és számunkra is új volt a kifejezés. Eredetileg nem ezt a címet szántuk a filmnek, ám az utómunka végén úgy gondoltuk, azon túl, hogy figyelemfelkeltő, meg is mutat valamit abból a világból, amiről a film szól. A hajszra és a cselőre valójában két vezényszó, amit az ökrös szekér (vagy akár a ló) hajtói használnak, annyit jelentenek: balra és jobbra.

Hogyan jött a dokumentumfilm ötlete?

Már korábban is olvastam és kutattam a kisszámú, már-már eltűnő csikósok világa után. Szerettünk volna készíteni egy filmet egy olyan szubkultúráról, amivel az átlagember tényleg ritkán vagy talán sohasem találkozik, ez pedig remek alkalom volt, hogy ezzel a különleges témával foglalkozzunk.

Mi teszi különlegessé a filmet?

Habár fizikailag nincsenek messze tőlünk, a mai ember számára mégis szinte értelmezhetetlen az a világ, amiben a hortobágyi csikósok és pásztorok élnek. Úgy akartuk megmutatni ezt a közösséget, hogy nem avatkozunk bele, csak figyeljük őket, a mindennapjaikat. Abba a közegbe engedünk betekintést, ahol ők igazán otthon vannak, egy olyan világba, amit féltve őriznek a látogatók elől, és ahová nem lehet csak úgy bejutni.

Milyen világot mutat meg a történet?

Turistaként bárki ellátogathat a Hortobágyra, és pusztabusszal, illetve túravezetővel körbejárhatja a mindenki által ismert, prospektusokban szereplő helyeket – ám a puszta valódi világa ezeken túl kezdődik. Ezt az egyedülálló dimenziót és a benne élő pusztai embereket, az ő munkájukat követjük végig, nappal és éjszaka, miközben arról mesélnek, hogyan élnek ebben a számunkra ismeretlen környezetben.

Kik a dokumentumfilm szereplői?

Hosszas kutatás és terepszemlék után sikerült megtalálnunk azokat a pusztai embereket, akik valóban hitelessé teszik a filmet. Szerencsém volt, mert Ács Tamás színművész, aki régi barátom, Hortobágy településről származik, így sokat segített nekünk az elindulásban Jakab Ádám színművésszel együtt, aki azóta már Hortobágy polgármestere. Beültünk egy terepjáróba, és Péterrel, a producerrel elindulunk a pusztába. Rengeteg emberrel beszéltünk, és még többet kutattunk, mire megtaláltuk Bordás Ádám csikóst, „Smóki” Nagy Imre és Nagy István gulyásokat, akiket nemcsak mi, de a puszta népe is igazi pásztoroknak tart. Mi több, az ő esetükben már pásztordinasztiáról beszélünk, ahol a hagyomány és a munka is apáról fiúra száll.

Milyen stábbal dolgoztatok, és hol zajlott a forgatás? Kik segítettek a film megvalósításában?

Végig a hortobágyi pusztán forgattunk egy igazán remek csapattal. A stábbal nem ez volt az első közös produkciónk, így mondhatom, hogy egy olyan összeszokott alkotói közösség vagyunk, ahol az ember már ismeri a másik igényeit, elvárásait, a látásmódját, ezek pedig jelentősen megkönnyítik a közös munkát. Komoly tapasztalat van a társaság mögött, ráadásul mindenkinek nagy a munkabírása, és minden körülmények között öröm velük együtt dolgozni. Hogy csak néhányukat említsem, természetesen a teljesség igénye nélkül, Seres Péter producer, Simon Tamás operatőr és Oláh Ottó hangmérnök kiváló kollégáim voltak a közös munka során.

Seres Péterrel és Simon Tamással már régi alkotótársak. Hogyan alakul ki egy ilyen alkotói csapat?

Úgy gondolom, hogy egy ilyen kis országban, egy efféle szűk szakmai közösségben az ember előbb vagy utóbb mindenkivel találkozik, illetve lát, hall, tapasztal dolgokat a másikról, vagy mondjuk egy közös munka hozza őket össze. Szerintem nincs konkrét menete, hogy hogyan alakul, vagy hogyan kell kialakulnia egy alkotói közösségnek. Nagyon szívesen dolgozom együtt bárkivel a szakmában, de számomra akkor jó igazán a munka, ha szórakozás is egyben, és ha szabadon alkothatunk, ehhez viszont a szakmai ismereteken túl őszinte emberi kapcsolatokra is szükség van. Mi már jó ideje ismerjük egymást, ráadásul a civil életben is barátok vagyunk, nem pusztán munkatársak. Nem gondolom, hogy nélkülözhetetlen a jó kapcsolat, de azért ajánlott egy filmes közösségben.

Mi volt a legnehezebb pillanat a film elkészítése alatt?

A pusztai emberek – erről a filmben is szó esik – meglehetősen bizalmatlanok, vagy mondjuk inkább úgy, hogy nehezebb velük a bizalmi kapcsolat kialakítása. Ez okozott eleinte megdöbbentő pillanatokat, de később mégis szépen tudtunk együtt dolgozni. Hatalmas élmény volt a Hortobágyon forgatni, ami egyébként csöppet sem veszélytelen vállalkozás, de jól vettük az akadályokat.

Mikor volt a film premierje, és hol?

A hivatalos premier Budapesten volt július 8-án, illetve már korábban szerveztünk egy szűk körű vetítést, ami elsősorban a stábnak és azoknak az üzletembereknek szólt, akik nélkül nem készülhetett volna el a film.

Mi lesz a dokumentumfilm további sorsa?

Először a magyar mozikba kerül a film, aztán külföldi útra indul, az Egyesült Államok, Közép- és Dél-Amerika, valamint néhány európai ország és a Távol-Kelet a cél. Megpróbáljuk minél szélesebb körben terjeszteni, hogy egy ilyen kis országban, mint a minek, mennyi kivételes és csodálatos ember él, és milyen varázslatos táj található.

Mi lesz a következő produkció?

A stáb és szinte a téma is marad, hiszen a következő film, amin dolgozunk, Móricz Zsigmond Barbárok című novellájának feldolgozása, egy játékfilm formájában. Bízom benne, hogy azt is minél hamarabb a nagyközönség elé tárhatjuk.

A Hajszra és Cselőre megtekinthető a mozikban. Reméljük, mindenkinek olyan élményt ad a film, amilyen a végtelen pusztán állva átélni a csodát, amit úgy hívnak: Hortobágy.