Bár a növények elsöprő többségét ízeltlábúak porozzák be, azért akadnak olyan helyzetek, amikor más állatok végezhetik el ezt a nemes feladatot.
Az óceáni szigetek távol a szárazföldektől általában egyszerűbb ökoszisztémával rendelkeznek, mint egy nagy szárazföld. Azonban nem kivételes dolog, ha e szigeteken olyan alkalomszerű nektárfogyasztók, például madarak vagy hüllők válnak fontos beporzókká, pont a szokványos, sokszínű beporzó-sereg híján, amelyre nem is gondolnánk.
A Kanári-szigetek őshonos és csak itt élő növénye a Lotus maculatus, amely a pillangósvirágúak közé tartozó, gyönyörű lángszínű virágokkal ékes faj. A virág súlyosan veszélyeztetett, vörös könyves, igen ritka faj, ezért a Kanári-szigetek önkormányzata igyekszik mindent megtenni a védelmében.
Több helyen ültették is a virágot, azonban nem nagyon akarnak szaporodni ezek a kiültetett tövek. Egy kutatócsoport e növény beporzóit figyelte meg, és végzett kísérletet a virágokkal, hogy kiderüljön, mi miatt nem szaporodnak. Hagyományosan úgy tartják, hogy e faj beporzói madarak, ám eddig egyetlen alkalommal se sikerült ezt megfigyeléssel igazolni.
A virág hatékony beporzásához, ahogy sok más rokon pillangósvirágúnál is, a bibét fedő vékony bőrszerű rétegen át kell jutnia a beporzónak – enélkül csupán önbeporzás lehetséges, ami kevesebb magot, vagy semennyit sem eredményez. A szóban forgó növényfaj esetében egyáltalán nem jönnek létre csíraképes magvak, ha nincs beporzás.
Most öt helyszínen végeztek vizsgálatokat, egy rakás virágot hálóba csomagoltak úgy, hogy az állatok számára ne legyen elérhető, ezzel kizárták a beporzóit. Ugyanezen a növényen egy csomó másik virág esetében pedig feljegyezték a látogatókat, és azt, hogy vajon azok beporozhatták-e a virágokat.