Talán kevesen tudják, hogy hazánk fokozottan védett, ritka növényének, a sztyeppek jellemző karakterfajának, a tátorjánnak Magyarországon csak öt kisebb előfordulása ismert, melyek közül a legnagyobb, közel 1000 töves állomány a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzetben található.

Ennek az évelő növényfajnak nagy, fehér, gömb alakú virágzata először kb. 4-5 éves korában fejlődik ki. Magjának kicsírázásához szinte csupasz felszín szükséges, ami legtöbbször vagy a lösz leszakadásával (suvadásával), vagy birkák taposásával alakulhat ki. Mivel a legeltetés sajnálatos módon jelentősen lecsökkent, így az utóbbi évtizedekben elkezdődött az értékes gyepterületek becserjésedése, ami magával hozta a tátorján visszaszorulását is.

Ennek megakadályozására a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság a Gyűrűsi-löszvölgyekben már 2003 óta végez élőhely-rehabilitációs beavatkozásokat. Különböző Európai Uniós pályázatok (LIFE, KEOP, KEHOP) segítségével nem csak cserjeirtások, hanem 2007-től szántóterületek visszagyepesítése is folyik. Ez utóbbi tevékenység mintegy 14 hektáron valósult már meg, amelynek első, kézzelfogható, örömteli eredményei az elmúlt években jelentkeztek.

Az újragyepesített területeken megjelent ugyanis a tátorján. Míg tavaly területi kollégáink 4 virágzó és pár tíz darab fiatal tövet számláltak meg, addig idén már 6 tő virágzó, és körülbelül 300 tő fiatalabb, vegetatív példány került elő. Emellett az is jelzi a munka eredményességét, hogy a tátorján mellett felbukkantak más védett növényfajok is, mint például az árlevelű len, a festő csülleng, az érdes csüdfű, a kunkorgó árvalányhaj, és a selymes boglárka is.

Szöveg és fotó: Nagy Gábor