Új szenzorral, időjárásálló szigetelésekkel, gyors sorozatfelvétellel és frissített kezelőfelülettel érkezik a legendás X100 sorozat ötödik tagja, az X100V.
Azt nem lehet mondani, hogy a Fujifilm ne érlelte volna ki az X100 koncepciót, ugyanis az idén van 10 éve, hogy az első X100 modellt bejelentették. Ha pedig egy elképzelés megér 10 évet és öt generációt, akkor azt egyrészt nevezhetjük remek elképzelésnek, másrészt kiforrottnak. Koncepcionális újdonságra persze nem kell számítanunk, ugyanis az X100 ötlete eredendően is jó volt: egy jó APS-C szenzor egy jó fix objektívvel és egy különleges hibrid keresővel. Ugyanakkor az X100V szinte minden lényeges paraméterben jól látható előrelépést hozott a 2017-es X100F-hez képest.
A szenzor természetesen X-Trans elrendezésű, de már az új, 26 megapixeles változat, amiben nem is az elődhöz képesti plusz két megapixel a lényeg, hanem a gyorsabb működés és a fejlettebb AF-megoldás. Az X100V-től így lényegesen gyorsabb élességállítást várhatunk, 425 fázisdetektoros pixellel támogatva, továbbá gyorsabb sorozatfelvételt. Ez mechanikus zárral 11, elektronikus zárral 20 kép/s-ot jelent. Hatalmas az ugrás a videós képességekben, immár 4K/30p az elérhető maximum. Megérkezett a két új filmszimulációs mód is, így azok, akik kedvelik a Fujifilm különleges megoldásait, a Classic Negative és az Eterna beállításokat is használhatják. A Classic Negative tónusaiban kissé kontrasztos, de ugyanakkor visszafogott színvilágú, nagyon hangulatos, eredményt ad, ami valóban a klasszikus negatívokéra emlékeztet, az utóbbival pedig lapos, utómunkára optimalizált videókat rögzíthetünk.
A kereső felbontása 3,69 millió pixeles, ami nagy ugrás az elődmodell 2,36 millió képpontjához képest. A panel benne OLED, akárcsak az XPro3 esetében és természetesen itt is megkapjuk a különleges, csak a Fujifilm által alkalmazott hibrid megoldást, azaz kedvünk szerint használhatjuk optikai, elektronikus vagy hibrid üzemmódban.
A hátoldali LCD teljesen megújult. Felbontása is növekedett, de elsőként az X100 sorozatban kihajthatóvá vált. Korábban a Fujifilm azért tartózkodott a kihajtható konstrukciótól mert az megtörte volna a kamera valóban remek formáját. Most azonban beadták a derekukat, és egy fel- és lehajtható, de mégis a tökéletesen a hátlap síkjába simuló képernyőt terveztek, ami ráadásul érintésérzékeny is lett. A kezelést érintő további változás, hogy várható módon itt is szakítottak a négyirányú gombbal, azaz a D-paddel, és csak a már bevált mini joysticket tették a hátoldalra. Azt azonban jól elérhető helyre, ahol az AF-mezők tologatására és a menük kezelésére is egyaránt kézre áll.
Írta: Szalay Gábor