A vadállat-kereskedelem és más emberi tevékenységek hatásai felgyorsították a szárazföldi gerincesek kipusztulásának folyamatát: több száz faj már kihalt, és jóval több áll a (hatodik) tömeges kihalás szélén.
Ezt állapította meg a Stanford Egyetem tudósai vezette kutatócsoport legújabb tanulmányában, amelyet az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) tettek közzé. A kutatók a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szereplő és a Birdlife International szervezet által 29 400 szárazföldi gerinces fajról összegyűjtött adatokat elemezve kimutatták, hogy
515 szárazföldi állatfaj a kihalás szélén áll, és valószínűleg kipusztul 20 éven belül, azaz annyi, amennyi kipusztult a teljes múlt században. Ezen 515 faj fele esetében az egyedszám kevesebb mint 250. Az állatok többsége a trópusokon és szubtrópusokon élő emlős, madár, hüllő és kétéltű.
A kihalás szélén álló – kevesebb mint ezer egyeddel bíró – szárazföldi gerincesek között van a szumátrai orrszarvú, a Clarión ökörszem, a galápagosi óriásteknős Espanola-szigetén élő alfaja, és a harlekin béka. 77 faj esetében álltak rendelkezésre történelmi adatok, és a kutatók kimutatták, hogy ezen fajok populációinak 94 százaléka már eltűnt.
388 szárazföldi gerinces faj populációi ötezer egyednél kevesebbet számlálnak, és 84 százalékuk ugyanabban a térségben él, mint az ezer egyedszámúnál kisebb fajok, ami dominóhatást indíthat el – figyelmeztettek a kutatók.
„A kihalás kihalást szül” – írták a tanulmány szerzői, akik ezért azt szorgalmazzák, hogy valamennyi ötezer egyedszámúnál kisebb fajt sorolják a súlyosan veszélyeztetett fajok közé az IUCN vörös listáján.
„Amit a jelenlegi kihalási válság megelőzéséért a következő két évtizedben teszünk, az fajok millióinak sorsát fogja meghatározni” – hangsúlyozta Gerardo Ceballos, a tanulmány társszerzője, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem Ökológiai Intézetének kutatója.
A kutatók kezdeményezték, hogy a fajok védelmére szülessen globális megállapodás a vadállatok kereskedelmének tilalmáról. „Rajtunk múlik, hogy eldöntsük, milyen világot akarunk hagyni a következő nemzedékekre – egy fenntarthatót vagy egy kietlent, ahol az általunk létrehozott civilizáció széthullik, és nem tovább épül a múlt sikereire alapozva” – mondta Peter Raven, a tanulmány társszerzője.