Ezres csapatokba tömörülnek az énekesmadarak a dél-alföldi pusztákon
2020.01.14.A Körös-Maros Nemzeti Park pusztáit járva a fagyos, téli időszakban gyakran találkozhatunk több ezres madárcsapatokkal. Tengelicek, kenderikék, mezei verebek alkotják a rajok zömét, de vegyülhetnek közéjük zöldikék, nádi sármányok, fenyőpintyek és más énekesmadarak is.
A madarak számára a tél különösen nehéz időszak. A fagy, a táplálékhiány és a rájuk leselkedő, éhes ragadozók egyaránt veszélyeztetik őket. Ráadásul a csupasz, téli tájban el sem tudnak bújni.
Közismert dolog, hogy csapatban könnyebb túlélni – ez minden gerinctelen és gerinces élőlényre igaz. A madarak is ezt a taktikát választják a fagyos évszakban. A csapat több szempontból is védelmet jelent. Egyrészt így jobban tudnak spórolni az energiájukkal, mert az egyes egyedeknek kevesebb időt kell a megfigyelésre, a biztonság fenntartására fordítaniuk. Másrészt segíteni is tudnak egymásnak a nagyobb táplálékbázisok felkutatásában.
A csapatok kialakulása általában már a hideg időszak elején megkezdődik. A telelésre érkező kisebb madárcsapatok számára létfontosságú, hogy a kemény fagyok beállta előtt találjanak olyan helyet, ahol van elegendő táplálék és megfelelő búvóhely is. Ha ilyen területre bukkannak, akkor ott is maradnak, s később újabb és újabb csapatok csatlakoznak hozzájuk, így a tél előrehaladtával gyakran több ezres rajok is kialakulnak. Igen látványos, amikor egy-egy karvaly, vagy kis sólyom megjelenésekor egyszerre rengeteg madár röppen fel a levegőbe.
Az apró énekesmadarak pusztai környezetben általában valamilyen magasabb vegetáció gazos foltjaiban telelnek. Az ottani kiszáradt kórók még a magas hóból is kilátszanak, s nagyon sok mag van rajtuk. Ráadásul kitűnő búvóhelyet jelentenek a madarak számára, így ideális éjszakázóhelyként is funkcionálnak. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság az ugarsávoknál gyakran meghagy ilyen magas kórós mozaikokat annak érdekében, hogy a madarak ott menedékhelyet találjanak. A gazdálkodókat is arra biztatjuk, hogy a parcellák szélén hagyjanak meg ilyen részeket. Az apró madarak számára – különösen a ködös időszakokban –, egy ilyen kórós mozaikfolt gyakran az egyetlen esélyt jelenti a túlélésre.
A fás, cserjés területeken a kéregben telelő rovarok és az aljnövényzetben megbúvó magok jelentik a táplálékot a telelő madarak számára. A rigófélék előszeretettel csemegéznek a téli termésekből (kökény, fagyal).
A cikk borítóképét készítette: Szabó Zsolt (Hóesésben)
