A nyílméregbékák a táplálékukkal veszik magukhoz azokat a toxikus összetevőket, amelyeket azután önvédelmi céllal a bőrükön halmoznak fel.
A mérgek jó része növényi találmány, legtöbbször a növényevők elriasztására. Számos állat képes volt azonban alkalmazkodással úrrá lenni e mérgező hatáson, és a saját szervezetében felhalmozni e mérgeket úgy, hogy ő maga mégse betegszik bele. Ez hatalmas előnyt jelent a saját ragadozóival szembeni védekezésben, így működnek például a királylepkék hernyói, vagy a nyílméregbékák. Azonban míg az ember a mája segítségével a szervezetébe kerülő mérgeket lebontja és megszabadul tőlük (ha nem túl nagy ezek mennyisége, vagy a méreg nem rögtön a májat teszi működésképtelenné, mint a gyilkos galócáé), a nyílméregbéka nem járna jól e védekezési módszerrel. Eddig nem volt világos, miféle biológiai tulajdonság teheti képessé erre a békákat, egy újonnan, az eLife folyóiratban közzé tett kutatási eredmény azonban sikerrel magyarázza.
„Régi rejtély volt, hogy a nyílméregbékák miként tudják a szervezetükben szállítani anélkül, hogy maguk a méreg áldozatává válnának” – mondta Aurora Alvarez-Buylla, a kutatás vezetője. „A válaszért azt vizsgáltuk meg, van-e olyan fehérje a vérükben, amely az alkaloidokhoz hozzákapcsolódva lehetővé teszi azok biztonságos szállítását.”
