Legalábbis ennyinek becsülik a levegőből származó nanoműanyagok mennyiségét svájci kutatók, az Alpok egy védett csúcsának hómintáin végzett mérések alapján.
A Svájci Szövetségi Anyagvizsgáló és -Kutató Laboratórium (Empa) kutatója, Dominik Brunner, illetve az Utrechti Egyetem és az Osztrák Geofizikai és Meteorológiai Központ munkatársai kutatásukhoz az ausztriai Magas-Tauern Nemzeti Parkban található Hoher Sonnblick csúcsán, 3106 méteres magasságban, közel másfél évszázada üzemelő meteorológiai és kutatóállomás területéről származó hómintákat elemeztek.
A mintát mindennap azonos időszakban, ugyanarról a helyről gyűjtötték be, a legváltozatosabb időjárási körülmények között; majd az európai időjárási és szélviszonyokról rendelkezésükre álló adatok alapján igyekeztek azonosítani azok kiindulási helyét.
A vizsgálat során hatalmas kihívást jelentett az utólagos szennyezés elkerülése: például a kutatók ruhájáról származó műanyagrészecskékkel – a laboratóriumban gyakran mozdulatlanná meredve kellett állniuk, amíg társuk egy nyitott mintát kezelt.
A kutatók számításai alapján a levegőből eredő nanoműanyag-szennyezés többnyire a sűrűn lakott, városi területekről származik, de a tengerből is érkeznek részecskék. A Hoher Sonnblickhavát szennyező plasztik 30 százaléka a 200 kilométeres körön belül található településekről származott, 10 százaléka azonban akár 2000 kilométeres távolságból is érkezhetett: a rendkívül apró részecskék mozgását leginkább a gázokéhoz lehet hasonlítani, így hatalmas távolságokat képesek megtenni a légkörben.
A kutatók szerint Svájc teljes felszínén évente akár 43 billió nanoműanyag is landolhat.
Az egyelőre nem tisztázott, hogy ez a fajta szennyezés hordoz-e bármilyen egészségügyi kockázatot. Ugyanakkor aggasztóan hangzik, hogy rendkívül apró méretük lehetővé teszi, hogy belélegezve akár az emberi véráramba is bejussanak.
