A mocsári szitakötő (Libellula fulva) a korai szitakötő fajok egyike, már április végén megjelennek első példányai, évi egy nemzedékét akár augusztus elejéig is megfigyelhetjük.
A mocsári szitakötő mintázata jellegzetes, a fiatal egyedek élénk vörösbarnák, a potrohon sötét ék alakú foltok sorakoznak, az idősebb hímek világoskékek. Életmódja vízhez kötött. A kifejlett szitakötőkre hasonlító lárvái édesvízben fejlődnek, szárnyatlanok és kopoltyúval lélegeznek. A lárvák vérmes ragadozók, apró vízi gerinctelenekkel táplálkoznak, kétszer telelnek át mielőtt elhagyják vízi élőhelyüket. A fajt elsősorban vízparti növényzettel dúsan benőtt kis és közepes vízfolyások mellett kereshetjük.
A gazdag vízparti növényzetben a hímek kis területeket, territóriumokat őriznek, az idegen hímeket innen elkergetik. A párzás után a nőstény petéit röptében rakja le úgy, hogy potrohának végét a vízbe mártogatja. A peték az üledékben bújnak meg a lárva kikeléséig. Lesből vadászik, zsákmányát rendszerint még a levegőben elfogyasztja. Hazánkban nem gyakori, a Pacsmagi-tavak Természetvédelmi Terület Koppány-patak menti zavartalanabb szakaszain kis állománya él. A mocsári szitakötő 1993 óta védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.
Írta: Kováts László – természetvédelmi őr, DDNPI