Simkó Szilárd | A kutyafotós most Lengyelországban járt egy nemzetközi coursing versenyen. Erről számol be most nekünk.

Augusztus végén Lengyelországban jártam egy nemzetközi coursing versenyen. Ez egy kétnapos agárverseny, ennek apropóján élesben próbáltam ki a Nikon D6-ot és az új Nikon 120-300 mm f2.8 objektívet. Részemről nem az az igazi tesztelés, amikor elmész valahová és csak kattintgatsz egyet-kettőt (pár futó embert, biciklist, virágot). Egy ilyen masinát valós munkakörülmények között kell kipróbálni és olyannak, aki egyébként is jártas a sportfotózásban, csak így kaphatunk hiteles képet a gép és az objektív működéséről.

Közel kétszáz agár vett részt ezen az eseményen. A coursingről azt kell tudni, hogy egy zsinór végére erősített műnyulat kergetnek az agarak, amely fordítótárcsák segítségével imitálja a hús-vér nyulak mozgását. Páros futamok vannak, minden kutya kétszer fut, egyszer délelőtt, egyszer délután. Az ebeket öt különböző szempont alapján bírálják, szóval jelenesetben nem az a nyerő, aki az első befutó.

Nehezítő tényező, hogy a műnyulat nem mindig ugyanott állítják meg, tehát nagyon nehéz komponálni, egytized másodperc alatt kell eldönteni, hogy merre húz az agár. Ebből a szempontból 5-10 méter differencia is lehet. Ha a befutónál lefeküdtél valahová, akkor bizony ott maradsz, nincs idő helyet változtatni az adott futamban. Arról nem is beszélve, hogy öt kilós felszerelést kell fekve tartani. Ez első ránézésre könnyűnek tűnhet, de a gyakorlatban egyáltalán nem az. Derékból kell kitartanod magad, nem pedig a könyöködön támaszkodva, amikor követed a kutyákat. Volt már „szerencsém” ízületi gyulladásokhoz, a fejfájás pedig alap, hiszen ebben a testhelyzetben kevés vér jut a fejbe.
Szóval ez egy nehéz műfaj – szélben, hóban, esőben is csinálni kell – de imádom, mert nagy kihívás.

Régebben történt, hogy egy agár engem nézett nyúlnak (pedig nincs semmi hasonlóság), és teljes sebességével rám ugrott. Ilyenkor sem kell kétségbeesni, a gép csepp- és ütésálló, bár személy szerint soha nem féltettem a masináimat. Túl sok idő menne el azzal, ha folyamatosan aggódnék, nem merném letenni ide vagy oda. Ez egy munkaeszköz és ne mi legyünk az eszközért, hanem az eszköz legyen értünk. Olyan felszerelést kell venni, ami erre a területre alkalmas és a Nikon D6 ilyen. Ezt azért is merem bátran állítani, mert évek óta a Nikon professzionális gépeit használom, legyen bármilyen időjárási körülmény, soha nem hagyott cserben.

A coursing nem az a műfaj, ahol megpihensz, készítesz néhány posztolható fotót, majd várod a lájkokat. Itt nagyon lényeges, hogy minél több jó kép készüljön minden kutyáról, hiszen később ezeket fogják megvásárolni a gazdik. Ilyenkor számít a gép és a fókuszrendszer gyorsasága, hogy másodpercenként hány éles képet tud produkálni. A D6 fókuszrendszere jobb lett, sokkal több beállítási lehetőséggel, bár megmondom őszintén, én ezeket nem használtam, a kutyás műfajban nincs rá szükség. Nekem Nikon D5-ös gépem van fix 300-as objektívvel, ami másodpercenként 12 fotót jelent. A Nikon D6 120-300 mm-es objektíve sportmódban 14 tűéles képet készít, tehát a kettő között kb. 15 százaléknyi különbség van. A D6 ezen az eseményen 14.000 képpel gazdagított.

Azt megjegyezném, hogy a Nikon D6 a másodpercenként 14 képet csak az új E jelölésű objektívekkel tudja sport módban.

A Nikon D5-höz képest én képminőségben és dinamikában nem érzékeltem különbséget, de sport- és rendezvényfotózáshoz ez bőven elég. Tájképre és műteremre a D6-ot nem javaslom, arra használjunk inkább Nikon D850-et (esetleg Z7-et), ugyanis sokkal nagyobb a felbontása és a dinamikája is. Erre a célra nekem is van egy ilyen. 😊 Sajnos egyelőre nincs olyan gép, ami minden területre maximálisan alkalmas.

Sok teszt szól arról, hogy hány lencsetagból áll, milyen a bevonat, de ez engem hidegen hagy, egyedül azt tartom szem előtt, hogy mennyire gyors és milyen képet ad. A Nikon 120-300 mm f2.8 képminősége kiváló, olyan mint a saját fix 300-as objektívemé, persze ha nagyítóval nézzük, biztosan van különbség, bár gyakorlati szinten nem kifejezetten tapasztaltam. Nyitott blende-vel is nagyon éles képet ad, ami számomra fontos, mert az esetek 99%-ban így fotózok. Eszméletlen, hogy a mérnökök milyen kiváló munkát végeztek, persze ennek a minőségnek ára van, nem is kevés.

Fontos megjegyeznem, hogy hiába van egy professzionális gépünk és objektívünk, attól még nem fogunk tudni fotózni. Nagyon-nagyon sokat kell tanulni és gyakorolni, hogy megismerjük a felszerelésünk határait. Sajnos az a tapasztalatom, hogy az emberek többsége nem ismeri a saját gépét, azok funkcióit, beállításait. Nem szánják rá az időt és energiát, pl. menüből állítanak be mindent és nem pedig a gépen lévő gombokkal, emiatt sok jó pillanatról lehet lemaradni.

Az itt publikált képek mind versenyen, éles munkakörülmények között készültek, kellemes böngészést! 

Simkó Szilárd magával ragadó kutyás képeit itt tudod megnézni: