Napról-napra szaporodik a vonuló vadludak száma a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén, azon belül is elsősorban a Biharugrai-halastavak környékén.

Számuk már elérte a 36 ezret, s a döntően nagy lilikekből álló csapatokban egyre többször figyelünk meg ritka vadlúdfajokat is.

Ilyen például a vörösnyakú lúd, amely az elmúlt időszakban már nem is számít annyira ritka fajnak, évről-évre egyre több példányt lehet megfigyelni az országban. Ennek fő oka, hogy tradicionális telelőhelyei az elmúlt évtizedekben változtak. A napokban 64 példányt számoltunk a Biharugrai-halastavakon.

A vörösnyakú lúd közeli rokonából, az apácalúdból eddig csupán egyetlen példány bukkant fel a Kis-Sárréten. Ez a faj csak kóborló hazánkban, minden évben megjelenik néhány példány az őszi és tavaszi vadlúd-csapatokban. A Biharugrai-halastavakon minden vonuláskor megfigyelünk egy-egy apácaludat.

Egy szintén ritkaságnak számító indiai vadlúd is a Biharugrai-halastavaknál tartózkodik jelenleg. Róla azt érdemes tudni, hogy Magyarországon leginkább fogságból szökött, elvadult példányaival találkozunk, de nem zárható ki, hogy vadmadarak is eljutnak Indiából Európába. Érdekesség, hogy ez a lúdfaj tartja a repülés magassági rekordját, többször megfigyelték már 9 ezer méter fölötti magasságban, a Himalája között.

A ritkább fajok között említhetjük a tundraludat is, melyből két példányt fedeztünk fel a nagyobb vadlúdcsapatokban. Ezt a fajt korábban a vetési lúd egyik alfajaként tartotta számon a tudomány. Elsősorban a nyugat-szibériai tundrákon költ. Az 1960-as, ’70-es években még több ezres csapatait lehetett megfigyelni hazánkban, ma azonban már az egyik legritkább vadlúd nálunk.

Kis lilikből szintén két példány került szem elé. A tundralúdhoz hasonlóan ez a faj is régebben viszonylag gyakrabban vonult át hazánkon. Az utóbbi évtizedekben azonban csak kisebb csapatai jelennek meg, elsősorban a Hortobágyon és a Dél-Tiszántúlon.

Fotó: Marik Pál
Fotó: Marik Pál