A három őshonos, mára természetvédelmi oltalom alatt álló tízlábú rákfaj mellett hazánk területéről ezidáig nyolc idegenhonos faj került elő. Az invazív fajok sok tekintetben versenyképesebbek a Magyarországon őshonos tízlábú rákfajoknál, és jelentős ökológiai kockázatot jelentenek.
Dr. Weiperth András, a Szent István Egyetem (SZIE) kutatója szerint rövid időn belül további új fajok előfordulásával kell számolnunk, ami további ökológiai és környezeti hatásokkal járhat.
Az idegenhonos tízlábú rákok fajszámarányait tekintve már jelenleg is a világ élvonalában vagyunk, ami borús jövőképet fest hazánk vizei tekintetében
– számolt be róla a magyarmezogazdasag.hu.
Invazív vörös mocsárrák a Dunából – Fotó: Dr. Weiperth András
A tízlábú rákok a világszerte leginkább veszélyeztetett állatcsoportok közé sorolhatók, melyekre az élőhelyek folyamatos szennyezése és az ember környezetátalakító tevékenysége mellett a legnagyobb veszélyt az idegenhonos fajok megjelenése és gyors terjedése jelenti.
Az elmúlt közel fél évszázadban ugyanis – főként emberi hatásra – számos amerikai, ázsiai és ausztrál fajnak megnőtt az elterjedési területe, és nagy sikerrel telepedtek meg Európában is. Hazánkban őshonos folyami rák, kecskerák és kövi rák mellett Magyarország területéről ezidáig nyolc idegenhonos tízlábú rákfaj került elő
– derült ki dr. Weiperth Andrásnak a Halászat című hazai tudományos folyóiratban közölt tanulmányából.
1985–2014 között három, majd 2014-től kezdődően öt új idegenhonos tízlábú rákfaj populációit írták le a kutatók, olykor egymástól távoli vízgyűjtőkön. Hazánkban elsőként a cifrarák és a jelzőrák jelent meg idegenhonos rákfajként, és főként osztrák akvakultúrákból kiszökve terjedt el Magyarország vizeiben. Ám az elmúlt évtizedben megtalált fajok – pl. az ausztrál vörösollós rák és a mexikói törpe folyami rák –megjelenései már mind akvaristáknak köszönhetők.
Télen aktív invazív márványrák – Fotó: Dr. Weiperth András
A nemzetközi folyamatokat látva azzal kell számolnunk, hogy természetes és ember által segített terjedéssel (díszállat-kihelyezésekkel, élőhal-szállítással és élőhal-kihelyezéssel) újabb idegenhonos tízlábú rákfajok jelenhetnek meg hazánk vizeiben.
Az idegenhonos tízlábú rákfajok sok tekintetben versenyképesebbek a Magyarországon őshonos tízlábú rákfajoknál, ami jelentős ökológiai kockázatot jelent. Nemcsak az őshonos tízlábú rákok populációméretének csökkenését, hanem akár élőlényegyüttesek és közösségek jelentős átszerveződését, degradációját is okozhatják
– hangsúlyozza dr. Weiperth András. Egyes Duna menti állományok esetében az invazív vörös mocsárrák megjelenése, elszaporodása után már tapasztalható az őshonos kecskerák és a korábban megjelent szintén inváziós cifrarákállományok drasztikus visszaszorulása.
Cifrarákok egy balatoni kikötőből – Fotó: Dr. Weiperth András
Valamennyi idegenhonos tízlábú rákfaj járatrendszereket hoz létre, melyek a természetes partfalak mellett a gátak, töltések állékonyságát is veszélyeztetik.
További probléma, hogy az invazív tízlábú rákok nemcsak ellenállnak az észak-amerikai eredetű rákpestisnek, hanem aktívan terjesztik is azt, ami hozzásegíti őket, hogy az adott víztérben egyeduralkodóvá váljanak.
„A Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékén nemzetközi és hazai összefogással zajló kutatások egyre inkább rávilágítanak e fajok összetett, sok esetben visszafordíthatatlan hatásaira, melyek kihatnak vizeink ökológiai állapotára, a víz- és halgazdálkodási tervek megvalósítására, de esetenként a közműhálózatok fenntartására is. A világszerte összegyűjtött tapasztalatok alapján egyre pontosabb becslést lehet adni az inváziós tízlábú rákfajok terjedési képességeiről, azonban a hazai kutatások további intenzifikálása szükséges, hogy meghatározzuk az egyes fajok valós ökológiai, természetvédelmi és gazdasági kockázatait” – olvasható a magyarmezogazdasag.hu cikkében.
