ForrásMásfél fokÍrta: A cikket a Másfél fok állandó szerzői írták.

Több mint 15 km magasba tört fel a vulkáni felhő, ami teljesen eltakarta a Napot, miután április elején többször is kitört a karibi térség Saint Vincent nevű szigetén fekvő La Soufrière vulkán és több centis hamuréteggel borította be a környező területeket. A történelem során korábban dokumentált nagy vulkánkitörések a légkörbe bocsátott anyagokkal árnyékoló, ezáltal hűtő hatást is képesek voltak kifejteni a globális éghajlatra. A 21. század eddigi legnagyobb vulkánkitörése azonban ezekhez képest eddig kevesebb kibocsátással járt, így csak a tragikus pusztításról beszélhetünk. Ha a kitörések folytatódnak és a kén-dioxid nagyobb mennyiségben a légkör magasabb rétegeibe kerül, nem kizárt átmeneti lehűlés sem.

Az EUMETSAT becslései szerint már most jelentős mennyiségű, mintegy 0,5-1 millió tonna kén-dioxidot lövellt 15-17 km magasan a légkörbe a La Soufrière vulkán, és nem tudjuk, hogy az aktivitása meddig fog még tartani. Humanitárius, infrastrukturális és környezeti szempontból a helyzet tragikus, különösen a karibi szigetvilág lakosainak – ebben a cikkben azonban azt próbáljuk bemutatni, lehet-e hatása a kitörésnek a globális éghajlatra. A tragédia dacára

a Saint Vincent szigetén fekvő vulkánkitörés ezidáig eltörpül azokhoz a vulkánkitörésekhez képest, melyeknek dokumentáltan jelentős hatása volt az éghajlatra.

A hírhedt fülöp-szigeteki Pinatubo vulkán 1991-es kitörése például az azt követő években pár tized Celsius-fokkal hűtötte le a légkört. Az akkori vulkánkitörés során a légkörbe jutó 15-20 millió tonna kén-dioxid a légkörben vízzel reagálva kénsav-aeroszollá alakult és akadályozva a felszínre érkező napsugárzást, globális hűlést eredményezett.

A vulkáni tevékenység a földi éghajlatot befolyásoló természetes tényező, ami több szélsőségesen gyors éghajlatváltozáshoz, és vele együtt tömeges kihalási eseményhez is hozzájárult bolygónk több milliárd éves történetében. Ez a tényező – ugyanúgy, mint a Föld pályaelemeinek módosulása vagy a napfoltciklusok változása – az éghajlat természetes változékonyságának alakításában játszik szerepet, amit az emberiség képtelen befolyásolni vagy kordában tartani.

A vulkanizmusból körülbelül 130-440 millió tonna szén-dioxid kerül a légkörbe évente. Bár ez jelentős mennyiségnek tűnik, ha összevetjük az emberi tevékenységből származó üvegházhatású-gázkibocsátással, ami jelenleg körülbelül 40 milliárd tonna egy évben, már nem is olyan sok. Ez újra rávilágít azokra a beavatkozási pontokra, ahol az emberiség képes volna kezelni korunk éghajlatváltozását, és ahol nem. A vulkanizmus az utóbbiba tartozik, de a természeti katasztrófáknak lehet a bolygót hűtő átmeneti hatásuk.

Azt, hogy egy vulkánkitörésnek van-e és mennyire jelentős hatása az éghajlatra, a kibocsátott kén-dioxid (és egyéb anyagok) mennyiségén túl számos tényező befolyásolja, melyek sokszor ellentétesen hatnak.

Erre példa, hogy az El Chichon vulkán 1982-es kitörése során a Pinatubo-éhoz mérhető 13 millió tonna kén-dioxid került a légkörbe, jelentős hűtő hatás mégsem volt tapasztalható. Ennek oka, hogy pont a kitörést követő időszakban az El Niño, mely egy természetes éghajlati jelenség, melegítő hatást fejtett ki, ezzel ellensúlyozva az árnyékolást.

Azonban a karibi vulkán még nem pihent meg

Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen hatással lehet egy vulkánkitörés az éghajlatra, figyelembe kell vennünk a légkörbe kerülő vulkáni anyagok (gáz, cseppfolyós és szilárd részecskék) mennyiségét, valamint azt, hogy milyen magasra jutnak ezek a légkörben a kitörés során.

Ahhoz, hogy egy vulkánkitörésnek mérhető hatása legyen a globális felszínközeli átlaghőmérsékletre, körülbelül 1-5 millió tonna kén-dioxidnak kell a sztratoszférába jutnia.

A Pinatubo felhője 30 km magasan jutott a sztratoszférába, ezért lassabban ürült ki a légkörből, mint ha a troposzférában (a légkör legalsó, átlagosan 10-12 km magas rétege) maradt volna a vulkáni felhő. A troposzférában néhány hétig maradnak meg a kitörésből származó kén-dioxid és szilárd részecskék, míg a felette található légköri rétegben akár néhány évig is, kisméretű kénsav-cseppekként. Az ebben a rétegben uralkodó nagysebességű szelek körbefutják a bolygót, és szétterítik az árnyékoló részecskéket. (Ha pedig épp több vulkán is juttat a sztratoszférába kén-dioxidot, akkor értelemszerűen ezek hatása összeadódik.)

troposzféra-sztratoszféra határa azonban a Föld különböző pontjain másutt van: a sarkvidéken alacsonyabban, kb. 7-8 km magasan, míg az Egyenlítő térségében, ahol a La Soufrière vulkán is található, 17-20 km magasan húzódik. Ezért az elmúlt néhány nap során a troposzféra-sztratoszféra határt megközelítő nagy mennyiségű kén-dioxidot tartalmazó vulkáni felhőzet alapján nem kizárt, hogy az a légkörben kénsav-cseppecskékké alakulva, és a sztratoszférában szétterjedve akár globális léptékű hatást fejtsen ki.

Az április 9-ei kitörés. Forrás: NASA

A jelen helyzetben úgy látszik, hogy a vulkán késélen táncol. Bár a területet tanulmányozó vulkanológusok előrejelzésének és a helyiek felkészültségének hála, sikerült több ezer ember életét megmenteni, így is katasztrofális hatásokkal járnak a napok óta tartó egymást követő kitörések. Az aktív állapot ugyanakkor akár hónapokig is elhúzódhat, és a múltbeli kitörések tapasztalatai alapján rendkívül pusztító lehet. Ha a Pinatubo-hoz hasonló forgatókönyv érvényesül, és folytatódnak az április 9-eihez mérhető kitörések, akkor

a Saint Vincent szigeti vulkáni tevékenység akár mérhető hatással lehet a globális felszínközeli átlaghőmérsékletre is.

Egyelőre úgy tűnik, hogy a légkörzéssel áramló vulkáni felhőzetnek nem lesz közvetlen hatása az európai levegőminőségre vagy légi közlekedésre.

Ahogy Dr. Harangi Szabolcs geológus-vulkanológus, az MTA levelező tagja az Első Országos Interdiszciplináris Éghajlatváltozási Tudományos Konferencián a klímaváltozást okozó vulkánkitörésekről szóló előadásában is elmondta, a vulkán kitörési felhőzete jelen pillanatban Afrika felé halad.

A helyi lakosokat viszont most biztosan nem az éghajlat érdekli

A kiülepedő hamu súlya alatt leszakadtak az elektromos vezetékek, ezért áramkimaradásokkal küzdenek a helyiek, és akadozik az ivóvízellátás is. A kicsit több mint 100 ezres lakosú Saint Vincent kb. ötödét evakuálni kellett a vulkán szomszédságából a sziget déli részén felállított menedékhelyekre. A sziget elhagyása azonban nehézkes: a légi közlekedést is le kellett állítani a nagy mennyiségű szálló hamu miatt, ezért az csak hajókon lehetséges. Európa 2010-ben tapasztalt hasonlót, amikor az Eyjafjallajökull izlandi vulkán kitörése miatt hetekig káosz uralta az európai légi forgalmat.

A COVID-19 világjárvány miatt mind a turizmus, mind a légi közlekedés már egyébként is csökkentett módban üzemelt a Saint Vincent és Grenadine-szigeteken, a stagnáló gazdasági helyzetet pedig súlyosbíthatja, ha a kikerülő vulkáni anyag megrongálja a termést. (Hosszú távon viszont a vulkáni hamu különösen hasznos a talaj termelékenységének növelésére – nem véletlen, hogy a vulkáni talajok a legjobb minőségűek.) A szálló hamu káros az emberi egészségre, a szem, orr és tüdő irritációját, nehézkes légzést okozhat.