Egy ragadozó énekesmadár is a puszta téli vendége

Hazánkban a nagy őrgébicsnek (Lanius excubitor) leginkább az északról ideérkező és nálunk telelő példányaival találkozhatunk, bár kis számban már fészkel is nálunk néhány éve. Első tényleges fészkelését 2000-ben sikerült bizonyítani a Vas-Soproni-síkságon, a Szatmári- és Beregi-síkon pedig már stabil, növekvő fészkelő állománya alakult ki. A felmérések szerint jelenleg 80-125 párra becsülik a nálunk költő egyedeket. Az áttelelők nagyobb számban október végén jelennek meg és március elején többségük elhagyja az ország területét.

Kedveli a nyílt, fákkal és bokrokkal tarkított gyepes területeket, így a Kiskunságban bőven akad számára megfelelő élőhely. Nagy távolságról is viszonylag könnyen észrevehető, mivel tipikus vártamadár, azaz szívesen kiül magaslatokra, például magányos fákra, cserjékre, villanyvezetékekre, ahonnan jól szemmel tudja tartani a környezetét.

Tetszetős küllemű, testméretéhez képest viszonylag nagy feje van, fekete szemsávja banditás jelleget kölcsönöz neki. Tollazata fehér része pedig egészen „világító”, ez szintén segít abban, hogy messzebbről észrevegyük. Meglehetősen nagy táplálkozóterületet, azaz revírt tart magának, amelyhez rendszerint egész télen ragaszkodik is.

Fotó: Varga Péter

Rendszertanilag ugyan az énekesmadarakhoz tartozik, mégis az életmódja szerint ragadozó ez a rigó nagyságú madár, amire kampós, erős csőre is utal. Leggyakrabban kisrágcsálókat, főként pockot, esetenként apró énekesmadarakat zsákmányol. Mivel nincsenek a ragadozómadarakra jellemző, erős, nagy karmokkal ellátott lábaik, így prédájukat gyakran egy megfelelő „tépőhelyen” rögzítik, vagyis felszúrják valamilyen bokor tövisére. Egy-egy ilyen cserje éléskamra funkciót is betölt, ahogy szaporodnak rajta a felszúrt maradványok, meglehetősen bizarr látványt nyújtva, ha ilyenre akadunk. Talán pont emiatt a szokása miatt kapta a tudományos nevében a nem túl hízelgő lanius elnevezést, ami latinul hentest, mészárost jelent (az excubitor jelentése pedig őrszem).

Magyarországon még nem túl sok nagy őrgébicset gyűrűztek, 1951 óta a mai napig pontosan 1033-at az MME adatbázisa szerint. Az 1033. gyűrűzött példányt éppen Bugacon sikerült megfognia a területileg illetékes természetvédelmi őrnek 2021. december 7-én, így színes gyűrű kerülhetett a lábára. Érdemes folytatni a gyűrűzési munkát, mert akkor többet megtudhatunk arról, hogy adott példányok mennyire tartják a revírjüket a tél folyamán, illetve a következő télen is ugyanoda térnek-e vissza.

A faj elterjedését az intenzív mezőgazdasági művelés kedvezőtlenül befolyásolja, fontosak számukra a mozaikos mezőgazdasági területek, valamint a legeltetéses állattartás is pozitívan hat élőhelyei minőségére.

A Bugacon 2021. december 7-én gyűrűzött példány. Fotó: Varga Péter

A cikk borítóképét készítette: Nagy Miklós (Őrszem [részlet])