Kevés olyan titokzatos madárfaj van, mint a lappantyú. Nemrég ezzel az érdekes madárral ismerkedhettek a Barcsi Borókásban a „Lappantyúk nyomában” elnevezésű túrán résztvevők.
Ez az éjszakai életmódot folytató madár kiváló rejtőzködő, tollainak színe a fa kérgéhez hasonlít. Táplálékát az éjjel aktív lepkék, rovarok jelentik, melyeket röptében kap el. Rövid csőre igen széles, melyet hatalmasra tud kinyitni, így nagyobb rovarokat is könnyedén el tud kapni; ebben segítségére vannak a csőre körül található sörteszőrök is. Ehhez az életmódhoz elengedhetetlen a jó látás és reflex, így a fej méretéhez viszonyítva a lappantyúnak van az egyik legnagyobb szeme. És hogy ez a nagy szem ne fedje fel őt a rejtőzködésben, még a szemhéja is terepszínű.
Földön fészkelő madár, de sokszor pihen fákon, amikor is az ágakon hosszanti irányban helyezkedik el, így is fokozva rejtőzködését. Évente egyszer – ritkán kétszer – költ, két tojásából kikelő fiókái fészeklakók.
Vonuló madár, áprilisban érkezik vissza költőhelyére, és augusztus végén, szeptemberben vonul el. Leggyakoribb élőhelye a nyaras-borókás területek, de telepített fenyvesekben, gyümölcsösökben is megtelepszik. Territoriális madár, a hímek monoton kattogó hanggal jelzik revírjüket; nászidőszakban pedig szárnyukat a test alatt és felett összecsapva „tapsolnak”. Természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
Szöveg és fotó: Schulcz Andrea
A cikk borítóképét készítette: Pribéli Levente (Nappalozó lappantyú)
