Csökkent, de még mindig magas a légszennyezettség Európában és Magyarországon

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) évente jelentést készít a légszennyező anyagok kibocsátásáról, valamint ezek egészségre és környezetre gyakorolt hatásairól Európában. Ennek legfrissebb száma (Air quality in Europe – 2020 report) nemcsak a 2018-as adatokat értékeli, de áttekintést nyújt a 2009-es első jelentés óta eltelt egy évtized változásairól, továbbá kitér a COVID-19 világjárvány és a levegőminőség közötti összefüggésekre is.

A COVID-19 miatti kijárási korlátozások hatása a levegőminőségre

Az elmúlt hónapokban mind a közösségi, mind a hagyományos médiát bejárták azok a fotók, melyek a városok szinte teljesen új arcát mutatták meg a látványosan kitisztuló levegőnek köszönhetően. A tagállamok által szolgáltatott levegőminőségi adatok és a Kopernikusz Légkörmonitoring Szolgáltatás (Copernicus Atmospheric Monitoring Service, CAMS) modellszámításai alátámasztják ezeket a tapasztalatokat és a korábbi értékeléseket, melyek szerint 2020 tavaszán az európai országok többségében bevezetett korlátozási intézkedések jelentősen csökkentették a légszennyező anyagok kibocsátását. A jelentés szerint ez a csökkenés elsősorban a közúti közlekedés, a légi közlekedés és a nemzetközi hajózás drasztikus visszaesésének tudható be.

Különösen a nitrogén-dioxid (NO2) koncentrációjában volt látványos a csökkenés 2020 áprilisában, ami kisebb-nagyobb mértékben, de szinte mindenütt tapasztalható volt Európában, függetlenül a meteorológiai viszonyoktól. Habár a csökkenés mértéke országon belül, városonként, de városokon belül is változatos képet mutatott, bizonyos helyeken akár 60%-ot is meghaladó kibocsátás-visszaesést is megfigyeltek. A relatív csökkenés ott volt a legnagyobb, ahol a korlátozási intézkedések szigorúbbak voltak, vagyis Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban, valamint a városokon belül a forgalomhoz közelebb eső területeken. Míg Közép-Kelet-Európában – ahol a tavaszi korlátozások jóval enyhébbek voltak – a csökkenés is jóval kisebb mértékű volt (Törökország kivételével).

A PM10 kategóriába tartozó szálló por (vagyis a 10 μm-nél kisebb átmérőjű részecskék) koncentrációja is a „megszokottnál” alacsonyabb volt 2020 áprilisában a lezárási intézkedések következtében, a meteorológiai viszonyoktól függetlenül. Habár ez a csökkenés kevésbé volt látványos, mint a nitrogén-dioxid esetében, egyes országokban a 30%-os visszaesést is elérte.

A COVID-19 miatti lezárások azért lehettek ennyire hatásosak a nitrogén-dioxid és a szálló por kibocsátások korlátozásában, mert mindkét légszennyező egyik legfontosabb forrása a közlekedési szektor. Míg a nitrogén-dioxid esetében csupán a forgalom jelentős csökkenésével magyarázható az igen látványos kibocsátás-visszaesés, a szálló por esetében a kép ennél árnyaltabb. Ugyanis amellett, hogy a szálló por jelentős hányada a dízel motorú öreg járművekből származik (ennek legnagyobb része az üzemanyag tökéletlen égéséből származó korom), az apró részecskék jelentős forrásaként szolgál még a kőszén, lignit és faanyag tüzelése, illetve a hulladékégetés is, mely tevékenységeket kevésbé érintette a koronavírus miatti leállás.

Jól ismert, hogy ezek a légszennyező anyagok rendkívül egészségkárosító hatásúak. A szálló por belélegezve ingerli a légutak nyálkahártyáját, hosszú távon pedig különböző légzőszervi, szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezet. A nitrogén-oxidok (köztük a nitrogén-dioxid) szintén károsítják a légzőszerveket, roncsolják az idegenrendszert, valamint a levegőben nitrát részecskéket képezve hozzájárulnak a szálló por koncentráció növeléséhez. Hosszú távú kitettség esetén ezek a légszennyezők összességében gyengítik az immunrendszert és a különböző megbetegedések kockázatának növelésével csökkentik a várható élettartamot.

A szálló por (PM10) és a nitrogén-dioxid rövid időskálájú változékonyságát jól illusztrálják a CAMS animációi:

Súlyosbíthatja a légszennyezettség a COVID-19 világjárványt?

Ugyan az EEA még nem rendelkezik pontos becslésekkel a 2020-ban tapasztalt tisztább levegő lehetséges pozitív egészségügyi hatásairól, a jelentés részletezi a COVID-19 és a légszennyezettség kapcsolatát vizsgáló egészségügyi tanulmányok eddigi eredményeit. Két fontos kapcsolódási pont is található:

egyrészt a légszennyezettségnek való hosszú távú kitettség fogékonyabbá teheti a lakosságot a COVID-19-re, másrészt a légszennyező részecskék segíthetik a vírusok levegőben „utaztatását” vagyis terjedését.

A légszennyezettség miatti nagyobb COVID-fogékonyság logikájának alapja az, hogy a tartósan légszennyezett környezetben élő ember immunrendszere legyengül, így csökken az ellenállóképessége a különböző bakteriális és vírusos fertőzésekkel szemben, tehát a koronavírussal szemben is. A légszennyező anyagoknak való hosszú távú kitettség szív- és érrendszeri, valamint légzőszervi betegségeket okoz, amelyeket a COVID19-betegeknél a halál kockázati tényezőiként azonosítottak. Ráadásul a silány levegőminőség a tüdő gyulladásos megbetegedését is okozhatja, ami súlyosbíthatja a COVID-19 tüneteit. Az egyik legszembetűnőbb kapcsolat, hogy a légszennyezők és a COVID-19 ugyanazokat a szerveket támadják, ezáltal úgy tűnik, sok esetben súlyosbíthatják egymás hatását.

Olaszországi tanulmányok szerint a légszennyezést közrejátszó tényezőnek kell tekinteni az Észak-Olaszországban tapasztalt magas halálozási arányban, továbbá azt is megjegyezték, hogy a légszennyezettségnek való hosszútávú kitettség kedvező feltételeket teremt a vírus terjedéséhez. Kínában, az Egyesült Államokban és szerte Európában (pl. Hollandiában, Angliában) szintén találtak összefüggéseket a magas nitrogén-dioxid, szálló por és/vagy ózon koncentrációk, valamint a COVID-19 esetek száma, a súlyos COVID-19 fertőzések száma és a COVID-19 okozta elhalálozás kockázata között.

Egy nemzetközi kutatócsoport által készített, a Cardiovascular Research című tudományos folyóiratban közzétett tanulmány megmutatta, hogy a szennyezett levegőnek való hosszú távú kitettség 15%-kal növelheti világszerte a COVID-19 okozta elhalálozás kockázatát. Számításaik szerint Európában ez az arány 19%, Észak-Amerikában 17%, Kelet-Ázsiában a legmagasabb, akár 27% lehet. A kutatócsoport felfigyelt arra is, hogy a szálló por növeli a tüdősejtek felszínén az ACE-2 receptor aktivitását, amelyről kimutatták, hogy ezen keresztül képes bejutni az újfajta koronavírus a sejtbe. „Kettős csapással állunk szemben: a légszennyezés károsítja a tüdőt, és növeli az ACE-2 aktivitását, amely még több vírust képes bejuttatni így a sejtbe” – magyarázta Thomas Münzel, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem professzora, a tanulmány társszerzője.

A második fontos kapcsolódási pont a légszennyezés és COVID-19 fertőzések között arra a lehetőségre épít, hogy a szálló por a vírus szállító-eszközeként szolgálhat. Köztudott, hogy a kórokozók a légszennyező anyagokkal is közlekednek a levegőben, vagyis a légszennyező részecskék felületén a vírusok megtapadnak, és ott még órákig fertőzőek maradhatnak. Számos tudós figyelmeztet a COVID-19 levegőben történő terjedésének lehetőségére, különösen beltéri környezetben, ezen belül is főként ott, ahol zsúfoltság van és nem megfelelő a szellőzés. Az Egészségügyi Világszervezet is elismerte, hogy a cseppfertőzés mellett nem zárható ki a rövid hatótávolságú, aeroszol részecskékkel (pl. szálló por) történő terjedés, különösen beltéri helyeken. Ugyanakkor a kültéri levegőszennyezés szerepe a koronavírus terjedésében egyelőre sokkal kevésbé ismert, és további kutatásokra van szükség ennek tisztázására.

Habár egyre több adat áll rendelkezésre a világ minden pontjáról és egyre több elemzés erősíti meg a koronavírus és a légszennyezettség összefüggéseit, az EEA jelentése hangsúlyozza, hogy az eddigi tanulmányok több szempontból is korlátoltak (például idő- és térbeli kiterjedés, az összes közrejátszó tényező feltérképezésnek bizonytalansága, a halálozási adatok hiányosságai). Ezért a levegőszennyezés és a COVID-19 fertőzések súlyossága közötti ok-okozati összefüggés pontos leírására további epidemiológiai kutatásokra van szükség.

Az elmúlt évtized: csökkent a légszennyezettség, de még mindig túl magas

Az elmúlt évtizedben kimutathatóan javult Európa levegőminősége, aminek köszönhetően csökkent a légszennyezéssel összefüggő korai elhalálozások száma is. Azonban a légszennyezés továbbra is jelentősen károsítja az európai lakosság egészségét: a Chicagói Egyetemen kidolgozott levegőminőségi mutató szerint, egy átlagos európai 3 hónappal, egy átlagos magyar pedig 4,3 hónappal rövidebb ideig él a túl magas szálló por koncentráció miatt.

Az EEA értékelése szerint a magas szálló por koncentráció (PM2.5, vagyis a 2,5 μm-nél kisebb átmérőjű részecskék) 2018-ban mintegy 417 000 idő előtti halálozást okozott 41 európai országban. E halálesetek közül mintegy 379 000 az EU 28 tagállamában történt. Ezzel párhuzamosan, az EU28-ban mintegy 54 000 korai elhalálozás tulajdonítható a nitrogén-dioxidnak (NO2), és 19 400 a felszínközeli ózonnak (O3). (A három számadat különálló becslés, és a számokat a kétszeres számbavétel elkerülése érdekében nem szabad összeadni.)

Jó hír azonban, hogy 2018-ban 2009-hez képest mintegy 13%-kal kevesebben haltak meg idő előtt a finomszemcsés szálló por (PM2.5) okozta szennyezés következtében, míg a nitrogén-dioxid vonatkozásában a csökkenés még nagyobb mértékű. A korai halálesetek száma nagyjából a felére (54%-kal) esett vissza az elmúlt évtizedben. Ezzel szemben a felszínközeli ózon koncentrációja 24%-kal nőtt az EU28-ban a 2009-es értékhez képest. Ez a viszonylag nagy növekedés ezen két konkrét év között a jelentés szerint annak tudható be, hogy 2018 nyarának átlagnál magasabb hőmérsékletei valószínűleg erősen megemelték az ózon koncentrációt (a napfényes, meleg és szélcsendes időjárási viszonyok kedveznek a felszínközeli ózon képződésének).

Az EEA adatai azt bizonyítják, hogy a jobb levegőminőségbe való beruházás valamennyi európai polgár egészségének és termelékenységének a javulását szolgálja. Azok a szakpolitikák és intézkedések, amelyek összhangban állnak Európa szennyezőanyag-mentességi célkitűzéseivel, hosszabb és egészségesebb életet és ellenállóbb társadalmakat eredményeznek

– nyilatkozta Hans Bruyninckx, az EEA ügyvezető igazgatója a jelentés kapcsán. Az EEA szerint az uniós, nemzeti és helyi szakpolitikáknak, valamint a kulcsfontosságú ágazatokban végrehajtott kibocsátás-csökkentéseknek köszönhető a levegőminőség javulása Európa-szerte. Az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent a közlekedésből származó legfontosabb légszennyező anyagok, például a nitrogén-dioxid kibocsátása annak ellenére, hogy nőtt a mobilitási igény. Az energiaellátásból származó szennyezőanyag-kibocsátás szintén jelentősen csökkent, viszont az épületek és a mezőgazdasági szektorból származó kibocsátások csökkentése terén lassú az előrelépés. Független szakértők szerint ahhoz, hogy a levegőminőséget tovább lehessen javítani, az uniós határétékek hatékonyabb betartatása mellett számos légszennyező esetében szigorúbb határértékeket kellene bevezetni az Egészségügyi Világszervezet ajánlásával összhangban.

Emellett azt is fontos megjegyezni, hogy a levegőminőség javulásában jelentős régiós különbségek mutatkoznak. Szálló por tekintetében nagyon gyakran Kelet-Európát egy markáns szmogfüggöny választja el Nyugattól. Ez pedig meglátszik az elhalálozási statisztikákban is, vagyis míg Nyugat-Európa nagy részén 20-30%-kal csökkent a szálló por miatti korai elhalálozások száma az elmúlt évtizedben, addig Kelet-Európában csekély változás volt tapasztalható.

Mit lehet tenni?

Ahogy az a fenti térképen is látszik, Magyarországon alig javult a helyzet a szálló por miatti korai elhalálozások tekintetében (de a többi légszennyezővel sem állunk jobban). Hazánkban a szálló por kibocsátás 80%-áért a háztartási szilárdtüzelés felelős, míg az EU átlag mindössze 41%. Vagyis a magyarországi légszennyezettség legfőbb oka a sok rossz energiahatékonyságú épület, és a nem megfelelő tüzelőanyagok használata a tüzeléssel kapcsolatos ismeretek és/vagy pénz hiányában. Mindez pedig szorosan kötődik az energiaszegénység problémájához. A Habitat for Humanity Magyarország az alábbi videóban ismerteti az energiaszegénység fogalmát, és felhívja a figyelmet: ha tiszta levegőt szeretnénk, megfizethető energiára van szükség.

Jelenleg Magyarországon a Habitat for Humanity szerint mintegy 1 millió embert érint az energiaszegénység. Energiaszegénynek nevezik azokat, akik nem képesek megfizetni a fűtés vagy más, alapvető energiaszolgáltatások tisztességes életminőséghez szükséges szintjét. Ezt a háztartások alacsony jövedelme, az energiahordozók magas ára, illetve a lakások jellege, állapota, felszereltsége és energiahatékonysági jellemzői okozzák.

Ezért a szálló por okozta légszennyezést hazánkban csak úgy lehet csökkenteni számottevően, ha célzott támogatások széles körben biztosítják a korszerűbb, kevésbé szennyező fűtési módokra való áttérést, valamint a lakások felújítását, energiahatékonyságának javítását, hőszigetelését.

Nem mellesleg ezek az intézkedések jelentős megtakarításokat is eredményeznének mind a háztartások számára (az energiahatékony otthon kevesebbet költ fűtésre és hűtésre), mind pedig az országos szintű egészségügyi kiadások tekintetében. Utóbbit nemrég az Európai Népegészségügyi Szövetség (EPHA) jelentése számszerűsítette: a légszennyezéshez köthető egészségügyi ellátással, a bekövetkező betegségek miatt kiesett munkanapokkal és a halálesetekkel kapcsolatos költségek Budapesten évente összesen mintegy 1200 milliárd forintra rúgnak, az egy főre jutó kiadás pedig mintegy 677 ezer forint.

A közlekedésből eredő kibocsátások visszaszorítására is számtalan lehetőség lenne, de ehhez a várospolitika személetváltására lenne szükség. Ahogy azt a COVID-19 miatti alacsonyabb forgalom és ideiglenes közlekedés-szervezési megoldások (pl. ideiglenes kerékpárutak) sikere is mutatja szerte a világban, a városi közlekedési szokások már kis mértékű átalakításával is pozitív változásokat lehet elérni. Ahhoz, hogy a világjárvány idején tapasztalt tisztább levegő „az új normálissá” váljon, a belsőégésű motorral hajtott közlekedés csökkentésére, a nulla kibocsátású alternatív közlekedési eszközök használatának ösztönzésére, az ezt támogató infrastrukturális átalakításokra, valamint az elöregedett gépjárműpark lecserélését ösztönző programokra van szükség. Ehhez jó lehetőséget teremte(né)nek a COVID-19 miatti zöld gazdaságösztönző csomagok is, valamint az Európai Zöld Megállapodás, melynek fontos része a szennyezőanyag-mentességi uniós cselekvési terv (Zero Pollution Action Plan).

A világjárvány miatti korlátozásokhoz kötődő levegőminőség-ingadozások jól érzékeltetik az életmódunk és a minket fenntartó természetes rendszerek – többek között a légkör – épsége közötti összefüggéseket. Egyrészt szemmel láthatóvá vált azt, hogy mennyire „hozzászoktunk” a szennyezett levegőhöz, ezért szinte élményszámba ment az, hogy megélénkül az élővilág a városban, normális a látótávolság és tiszta levegőt lélegzünk be.

Másrészt az is egyre bizonyosabbá válik: bármennyire is hozzászoktunk ahhoz, hogy a légszennyezettség civilizációnk velejárója, az emberi szervezet soha nem lesz képes hozzászokni, és hosszú távon megbetegedésekkel válaszol erre a környezeti stresszhatásra. A koronavírusra való nagyobb fogékonyság valószínűsége pedig csak egy a légszennyezettség egészségügyi hatásai közül. Azonban ahogy más szektorok esetében, úgy a világjárvány és az abból fakadó társadalmi-gazdasági felfordulás ezen a téren is lehetővé teszi, hogy olyan változtatásokat vezessünk be, amelyek egészségügyi, gazdasági, éghajlati, környezeti és életminőségi szempontból is pozitív irányba mutatnak.

Tippek

Ezen az interaktív térképen valós időben követhetjük nyomon a levegőminőség alakulását világszerte.
Levegő Munkacsoport ajánlásai egyéni cselekvésre.