Nemrég jelent meg az Erdő és víz – Erdészeti vízgazdálkodás című kiadvány, melynek összeállításában kulcsszerepet játszottak a Soproni Egyetem kutatói.
A húsznál több szerző és közreműködő az erdei vizek összetett körforgalmának, a vízmegtartás, vízpótlás tudományos alapelveinek és gyakorlati ismereteinek összetett kérdéseit foglalja össze.
Magyarországon az erdőgazdálkodás vízkérdés, a vízgazdálkodás kérdése
– fogalmazta meg a tételt több mint száz éve Roth Gyula, a magyar erdészet egyik legnagyobb alakja.
Az Erdő és víz című, most megjelent kiadvány bevezetője erre rímelve hangsúlyozza, hogy „erdeink egészsége, léte, ökoszisztéma- szolgáltatásaik teljesülése függ az erdei vizekkel való gazdálkodástól”.
A közleményből kiderül, hogy a kiadvány ötlete 2022 őszén született meg, egy rendkívül aszályos nyarat követően, amikor világossá vált, hogy „a víz kérdése egyre aktuálisabb – mondja dr. Gribovszki Zoltán, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának professzora, a kötet egyik szerkesztője –, és az erdőgazdálkodók számára is kulcsfontosságúak lesznek a vízkörforgalommal kapcsolatos korszerű ismeretek.”
A magyarországi síkvidéki erdők léte sok esetben a többletvízhatástól függ, azaz nemcsak a csapadékra támaszkodik. Az éves csapadékösszeg nem feltétlenül változik, de a hőmérséklet emelkedésével exponenciálisan nő a párolgási kényszer. A fellépő szárazodási folyamatok következtében hazánk egyre nagyobb területei kerülnek át az erdészeti erdőssztyepp klímaosztályba, ahol többletvízforrások nélkül az erdők léte igencsak kérdéses. Ez a folyamat nehezen megállítható, ugyanakkor megfelelő szaktudással, előrelátással, vízgazdálkodási eszköztárral és a különböző területek közötti együttműködéssel kontrollálható – olvasható a közleményben.
Gribovszki Zoltán így fogalmaz:
Az erdő rendkívül összetett ökoszisztéma, vízforgalom szempontjából is komplex. Más ökoszisztémáknál általában több vizet igényel, ugyanakkor hatalmas tározótérrrel is bír. Vízmegtartási kapacitása a többi felszínborítási formánál lényegesen jobb. A hőmérsékleti szélsőségekhez hasonlóan kiegyensúlyozza a vízforgalmat, így például az erdei források vízhozama viszonylag kiegyenlített.
„Igaz, hogy az erdő igényli a vizet, ugyanakkor jókora részét vissza is adja a környezetének – ecseteli az erdei vízkörforgalom jelentőségét Gribovszki Zoltán. – Temperált környezetet jelent, mérsékli a hőmérsékletben és a lefolyásban jelentkező szélsőségeket, különösen a városokhoz viszonyítva. De ahhoz, hogy az erdő ezt a szerepét el tudja látni, többletvízre van szüksége. Megfelelő vízgazdálkodással, magasabb térszíneken vízvisszatartással, síkvidéken a vízvisszatartás és vízpótlás kombinációjával érhető el eredmény.”
